Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Nagypéntek Az egyház tanítása szerint Jézus halálának, keresztrefeszítésének napja, mely területünk katolikus és református lakosságánál egyaránt jeles ünnep volt. A vallási eredetű szokások mellett néhány olyan is felfedezhető, mely még a kereszténység előtti korból vette eredetét, és emellett kapcsolható a tavaszkezdethez. Közöttük legelső az egészségvarázsló célzattal végzett hajnali mosakodás illetve az állatok lemosása. A század első évtizedeiben még csaknem mindegyik községben meglévő szokás rövidesen elhalványult. Az ősi tavaszi tisztítás-tisztálkodás hagyományával összhangban az emberek e napon korán reggel a közeli patakban, tóban mosdottak meg. A pogány és keresztény elemek keveredését, a naiv vallásos szemléletet mutatja be a sörédi Lendl József né (sz. 1893.) családjának egykori szokásgyakorlása, melynek fenntartója az 1855-ös születésű édesapa volt. „A kertünk végibe vót a tó, a kertünk szélibe foly ott a víz. Nagypénteken reggel monta az édesapám: - Gyertek gyerekek megmosakszunk, hogy ne legyünk lusták. Nem ászt monta, hogy menjetek le, hanem gyertek! Vittük a törűködzőt. Asztán a széliben megmosakodtunk, hogy ne legyünk lusták. Hála a jó Istennek, nyócan vótunk testvérek, de minálunk lusta nem vót egy se. Asztán akkor édesapám a kisebbeket fölengette: Menjetek be, aludjatok még vagy feküdjetek le, bújjatok e, mer még korán van! Minekünk meg le köllött térdenyi, kinn az ég alatt és imádkoznyi Krisztus urunk kínszenvedéseiért öt Miatyánkot, öt Üdvözletet, meg egy Hiszekegyet. Akkor meg a vízbe megholtakért ugyanezt. Észt térdenáva nekünk e köllött az ég alatt imádkoznyi. Aszonta édesapám, észt a jó Isten meghallgatja. Mások is lementek mosakonnyi, de az imáccság nagyon ritkán vót. Én még a mái napig (1987) se felejtettem e, és mái napig is megteszem. Most ide az udvarra megyek ki imádkoznyi. Mos má nem tudok letérdenyi, áva mondom. Meg még az uramat is rásegítettem, montam neki, hogy mit mondott édesapám, mit köll imádkoznyi." Fehérvárcsurgón hajnalban vagy korán reggel már mentek ki a lányok a vízre mosakonnyi. Azt is tartották, hogy a nagypénteki mosakodás a fájós lábra nagyon jó, azt gyógyítja. Mohán „nagypénteken pár leán leszaladt a folyóra (Gaja patak) megmosdanyi, hogy frissek legyenek egész évbe". Magyaralmáson napfőkelet előtt a lányoknak a falubeli tóban vagy legalább az itató vályúban kellett megmosakodni, hogy ne legyenek szeplősek. Itt azt is tartották, hogy aki lencseharmatban fürdik meg, az szép lesz. Bodajkon a falu közepén a Nagy-tóban mosakodtak meg korán reggel a lányok. Úgy vélték, aki legelőször megmosdik benne, az nagyon szép lesz. A nagypénteki tésztalében is megmosakodtak szépségük érdekében. Több sárkeresztesi gazda az 1930-as évekig családjának gyermektagjait nagypéntek hajnalban - reggel leküldte a közeli patakra, hogy mosakodjanak meg szótalan vizben. A falubeli asszonynép és a nagylányok mosakodása is gyakorlat volt ekkor. Az utóbbiak azért végezték, hogy szebbek legyenek, múljon el a szeplójük. A legkisebb gyerekeknek egy pohárban vittek haza a vízből, azzal mosdatták meg őket, hogy frissek legyenek. Zámolyon a lányok a falun átfolyó patakban mosták meg magukat, hogy egész évben egészségesek legyenek. Csákváron a Dó-kút kifolyó vizéhez szaladtak mosakodni, hogy egész esztendőben szépek legyenek. Némelyik településen a lovakat is megúsztatták a patakban, vagy megitatták a vízből. Sárkeresztesen egy-két hagyománytartó gazda nagypénteken napfelkelte 324