Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

46. ábra. Templomból jövet, virágvasárnapi barkával. Bodajk. Gelencsér József felvétele, 1986. Bod Péter nem véletlenül említette a szentelt ágakhoz fűződő babonákat, melyek szívósan, századokon át tovább éltek. A virágvasárnapi szentelményekhez vidékünkön is több hiedelem tapadt. A barkát falvainkban mindenekelőtt orvosságul használták. Csókakőn a templomból hazaérve a hagyományőrző családokban betegség ellen mindenki elcsipekedett egy barkaszemet és lenyelte. A sörédi Lendl József né (sz. 1893) mesélte, hogy kisleánykorában, mikor testvéreivel a virágvasárnapi barkát hazavitte, édesapjuk mindegyikőjükkel egy-egy szemet megetetett, mondván, így nem fog fájni a gyomruk. A szentelt barka puszta jelenlétével is megvédhette a házat a veszedelmektől. Csókakőn ezért a legutóbbi időkig a lakáson belül jeles helyekre, a kereszt vagy szentkép mellé tűzték, újabban virágcserépbe, vázába, ablaksarokba, kredencsarokba tették. Ugyanitt régen betűzték az épület nád tetőzetébe, hogy le ne égjen a ház. Volt olyan csókakői vélekedés, mely szerint a virágvasárnapi szentelt barkát nem szabad a lakásba vinni, mert bemennek rá a hangyák. (Gémes 1960. 10.). Égiháború, ennek veszedelmei ellen különösen hathatósnak vélték a szentelt barkát. Magyaralmáson a padláson a tetőzet olló fájába, a szalufába tűzték, vagy 321