Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
kezdték ojtanyi, mivel vélték, így biztosan megered. E napon az esőt nem tartották szerencsésnek, mert akkor férges lesz a gyümölcs. Magyaralmáson Gyümőcsóttó Boldogasszon az ágbeszedés napja volt. A gyümölccsel foglalkozó, oltani kívánó gazdának a hagyomány szerint ekkor kellett bevennyi az ojtóágat. A fedél alá vitt, vízbetett ágat olyan helyen tartotta, hogy az fejlődésben a kinti fák mögött maradt. Mikor az oltandó alanyban már megkezdődött az éltető nedvkeringés, a „gyümőcsfa lébe gyütt", akkor az oltóágat kicsit melegebb vízbe rakta, meghajtatta, azután olthatott vele. Bodajkon szintén ezen a napon oltottak, mert akkor jobban megérett a szem. „A fák akkor vannak az első lében, akkor indulnak meg. Ha az ember beojtja, akkor általában megered." Sokan még napjainkban is eszerint cselekednek. Abodajkiak emellett Gyümölcsoltó Boldogasszonykor megrázták a fákat, hogy bő termés legyen. Székesfehérvár-Felsővárosban is ezen a napon, a déli Urangyala-harangszó idején rázták sorra a gyümölcsfákat, ugyancsak azért, hogy bőven teremjenek. (Bálint, 1977,1. 272.) Virágvasárnap A húsvét előtti utolsó vasárnap, virágvasárnap (Bodajkon másképp barkaszentölő vasárnap) az egyház szerint Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékét őrzi. Az ünneplő sokaság a városba szamárháton érkező Krisztust az útra hintett faágakkal és hangos üdvözléssel tisztelte meg. Ennek nyomán került a vallási szertartásokba a pálmaág, (mely a királyok és győztesek jelvénye volt), illetve Európa mérsékeltebb éghajlatú tájain a barkaág. A jeruzsálemi bevonulást felidéző körmenet, továbbá a barkaszentelés az ünnep fontos mozzanatát képezte. Területünkön a katolikus és református lakosság egyaránt jeles napként tartotta számon és megünnepelte virágvasárnapot. Mindkét felekezet vidám ünnepnek tekintette, hiszen Jézus bevonulása fényesen sikerült. Magyaralmáson a katolikusok ekképpen foglalták össze a megemlékezés lényegét: „Minálunk körmenet vót, barkaszentelő. Annak az emiékire vót, mikor Jézus Jeruzsálembe bevonút, asztán ződ ágakkal fogadták. Mi megkerűtük a templomot énekszóval." A barkaszentöléshez használatos ágak gyűjtése egykor a gyerekek vagy az egyház (Sőréden pl. a segrestyés) feladata volt, újabban mindinkább a hívek viszik a templomba. Bodajkon régebben a hívek maguk is gyűjtöttek, de a templom is szedetett. Az oltár közelében lerakott ágakat a pap megszentelte, s azután ki-ki vihetett haza belőle. A magyarok a korábbi századokban is gyűjtötték, szenteltették e napon a korán bimbózó ágakat. Mikes Kelemen Rodostóban 1735. április 8-án kelt levelében számolt be ura, II. Rákóczi Ferenc fejedelem nagypénteken bekövetkezett haláláról. Ennek kapcsán írta, hogy pár nappal korábban a fejedelem még átvehette a szentelt ágakat. „Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomba, hanem a közelvaló házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térdenállva vette el kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni". (Mikes, 1978. 234.) Pár esztendővel később Bod Péter, erdélyi református prédikátor rosszallóan írta, hogy virágvasárnap az emberek „valami berkeket vagy zöld ágakat szednek, melyeket azután egy más babonára vissza élnek." (Bod, 1757. 27.) 320
