Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

lelkésznek visszaemlékezése szerint öten-hatan, 14-18 éves legénykék álltak össze bolondoznyi, ők voltak a bolondozok. Közülük két legény bolond házaspárnak öltözött, álarcosán, rossz gúnyában, nevetségesen összeválogatott viseletben, mint elsőszámú alakok mentek a csoport élén. Vitték a szalmával kibélelt hosszikosarat, melybe a tojást, kolbászt, sonkát gyűjtötték. A kormozó bolond cigánygyerekre, rajkóra emlékeztető öltözetben vitte magával a fazekat, benne a kormot, mellyel egy óvatlan pillanatban összekente a lányokat-asszonyokat. Ő maga is korommal volt kikenve. Aszómatörök új alakként került a szereplők közé, bő vászongatyáját és a rajta lévő ümögöt szalmával tömték ki. Komikus figurának hatott, orcáját álarc takarta, a kezében lévő furkósbottal a kutyákat riogatta. Még egy-két cigány féle szereplője volt a társaságnak, kik láncot zörgettek. Az alakoskodók lármája, lánccsörgetese tudomásuk szerint a figyelemfelkeltést szolgálta, de nyilvánvaló, hogy eredendően gonoszűző hatást tulajdonítottak neki. A bolondozok vagy tikver őzök nem hagytak ki egyetlen házat sem. Legtöbb helyen a konyhaajtóban várták őket, megkapták az adományt, de több háznál belátogattak a tyúkólba is. A gyűjtés eredményét részben közösen elfogyasztották, részben (a tojásokat) egy helybeli kofának eladták. Tovább haladva a Bakony-alján, megállapítható, hogy a szomszédos Fehérvárcsurgón csak az I. világháborúig játszották el a szokást. Itt hamvazószerdán reggel, a bál után mentek tyukverőznyi. Az ősi eredetű titkolózásra, a személyiség elrejtésére náluk már csak utalás történt, de utaltak a naphoz fűződő egyházi szokásra, a hamuzásra is: a legényszereplők homlokukat, állukat pár helyen korommal meggy előték, esetenként rossz kabátot vettek magukra. Meszellőt vagy söpriji vittek, azzal botoztak. Főleg az eladó lányok házát keresték fel, danútak nekik, tréfás tartalmú verseket mondtak, különösen ha azok koruk alapján már férjhez mehettek volna a farsangban. Kormozták a lányokat, asszonyokat, azután mentek az ólba a tójáért, amit a kapott hússal, kolbásszal együtt valamelyik háznál megsütöttek, mulattak belőle. A fehérvárcsurgói szokás század eleji halványulásának nemcsak a titkolózás elmaradása, a kevesebb alakoskodó figura a jele, hanem különféle tartalmi elemek, jelen esetben a termékenység varázslás és a vénlánycsúfolás összefonódása is. A szomszédos Bodajkon az 1930-as évek végéig a legények ugyancsak a húshagyókeddi bál végeztével, hamvazószerdán tikverőztek. Öt-hat legény összebeszélt, egy részük női ruhát vett magára, beöltözött „nagybögyű öregasszonnak, fejkendős cigánasszonnak", de a többiek nem változtattak báli viseletükön, legfeljebb bundasapkájukat fordították ki. Kormot vittek magukkal, mellyel a leginkább felkeresett lányos házaknál kenekedtek. Nagy kosarakba gyűjtötték a tojást és a húsféléket, melyeket részben kaptak, részben az ólból vagy a kéményből loptak. Ahol nem adtak nekik, különösen szemtelenekké váltak. Egy szájharmonikás is szokott köztük lenni, de nélküle is énekeltek. A begyűjtött táplálékot a kocsmárossal sütették meg, rá bort ittak. A Móri-árok túlsó oldalán, Magyaralmáson 1945 után pár évig még gyakorolták a szokást, húshagyókedden mentek tikverőznyi. A legények rongyosan, cigányosan, maskarának, maskarába öltöztek, ki milyen rossz ruhát tudott összeszedni. Álarcot tettek, rá kenderkócból bajuszt, szakállt, hajat ragasztottak vagy bekenték arcukat korommal. Kifordított sapkát raktak a fejükre. Botokkal, piszkafával, némelyek kaszával, rossz meszeiével, régi kardokkal mentek. A két világháború között volt év, mikor 4-5 banda is járta a falut, mindegyikbe a hasonló korúakból öten-hatan 309