Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

meg. Mohán a szokás némi tartalmi eltéréssel is élt. A szokáscselekmény lényegében ugyanaz volt: a lány konyhaajtajára kötéllel tuskót kötöttek, majd valamivel kicsalogatták. Például bekiáltottak, hogy „jönnek a lakodalmasok!" A kifutó lány így húzta meg a fát és lett nevetség tárgya. Róla azután egyesek azt tartották, hogy azért nem megy férjhez, mivel a farsangban tuskót húzott. Más esetekben viszont a legények így csúfolták a póruljártakat: „Sok tuskót meghúztatok, Mégis itthon marattatok!" Bodajkon a szokás gyakorlása már korábban abbamaradt, csak halványan emlékeztek rá. Húshagyókedd elmaradhatatlan kelléke volt a fánk, mely egyébként az ókori népek istentiszteleti tésztaajándékának leszármazottja. Legtöbb helyen kelt tésztából készítették (gömbölüfánk, kőttfánk), de sok háznál csörögefánkot vagy forgácsfánkot is sütöttek. Sárkeresztesen a húshagyókeddi ebéd kóbászoslevesből és fánkból állt, de némelyik családnál krumplis- vagy turósrétest süttöttek sósán. Csókakőn délben tyúklevest, húst és fánkot fogyasztottak. Csákberényben is tyúkot vágtak, mihez fánkot sütöttek. Tíkverőzés A farsang legjellemzőbb eseménye szerte Európában a világi és egyházi hatóságok által oly sokszor elmarasztalt, a rendbontás miatt gyakran tiltott álarcos, jelmezes alakoskodás volt. Hazánkban legalább a 15. század óta ismeretes és kedvelt szokásnak kölönböző formái maradtak fenn a legutóbbi időkig. Amíg egyes dél- és nyugat-európai népek máig is a nagytömegű felvonulást, a karneváli vigadozást kedvelik, addig a magyaroknál inkább a kisebb, álarcos csoportok játékát. Területünkről a legismertebb húshagyókeddi alakoskodó játék a napjainkig élő mohai tikverő vagy tikverőzés. Pesovár Ferenc kutatása révén minden egyes mozzanatában jól felderített szokás, mely talán országosan egyedülálló módon, szervezés nélkül maradt fenn. A játék szereplői az 1970-es években a 16-22 éves fiúkból kerültek ki. A maszkos szokások ősi sajátosságának megfelelően rejtett helyeken, titokban öltöztek be. Kalapfilcből készített kenderszakállas, pirosra festett orrú és szemüldökű fekete álarcot viseltek. Szallagokkal teleaggatott rongyos ruhát vettek magukra, kalapot nyomtak fejükbe, s kezükben hatalmas furkósbotot szorongattak. A nyolc-tízenkét bolond vagy bohóc mellett két férfiszereplő lánynak öltözött, ők karjukon kosarat vittek, melybe az adományokat gyűjtötték. Későközépkori hagyományelem a szalmatörök figurája kinek bő ^atyáját szalmával tömték ki. Tülköt vagy kukoricafonásos végű botot vitt magával. Ujabban keletű szereplő a kéményseprő. A tikver őzök házról-házra mentek, termékenységvarázsló célzattal bekormozták a lányokat, menyecskéket, egy kis prédáért behatoltak a tyúkólakba, füstölőkbe. Ismerős házaknál némi pihenés következett, farsangi fánk és bor fogyasztásával. Késő délutánra lekerültek az álarcok, este pedig valamelyik legény édesanyja megsütötte a kapott, megszerzett tojást és szalonnát, hogy vacsorával, régebben bállal fejezzék be a napot. A húshagyókeddi szokásban termékenységvarázsló és tavaszváró, köszöntő elemek, középkori és újabb eredetű hagyományok élnek harmonikusan egymás mellett. (Pesovár, 1983, 33, 34.) A szokás az 1980-as évek 305