Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Pár sorral hosszabb változatával Gárdonyban köszöntöttek karácsonyeste. (Pesovár, 1983. 29.) A csákberényi köszöntők jutalma dió, mandula, alma, egy szelet kalács vagy pár fillér lett. Mohán karácsonyeste a leányok és fiúk vegyesen, ketten vagy többen mentek megköszöntenyi az atyafiakat. Versüket hírlapokból, nemegyszer a Téli Újságból tanulták. Csákváron második ünnep reggelén indultak a gyerekek köszönteni. A versre apjuk vagy nagyapjuk tanította be őket. Diót, kalácsot, szaloncukrot, pár fillért juttattak nekik. A köszöntés szokásának népszerűségét mutatja, hogy a hagyományokban egyébként szegény környékbeli uradalmi pusztákon is köszöntöttek karácsonykor a gyerekek. Palócföldön karácsonyestéjén a falu muzsikusai járták a házakat és mindenütt karácsonyi éneket játszottak. (Manga, 1979. 205.)Területünkön a zenészek köszöntése századunkban világi dalokkal történt. Magyaralmáson a helyi cigánybanda, a Dávid-banda ment a házakhoz karácsonyeste. Sárkeresztesre a szomszédos községek zenészei csak később, az ünnep napjaiban érkeztek meg. Zámolyról Babai prímás másodmagával, hegedűsével ment át, Bodajkról szintén szokott két-három zenész érkezni. A falut sokszor megosztották egymás között, hogy ne keresztezzék a másik útját. A házak bejárati ajtaja előtt muzsikáltak egy keveset, amiért borral kínálták őket, vagy pénzt kaptak. Betlehemezés Katolikus helységekben, családoknál a karácsony előtti heteknek, a karácsony körüli napoknak egyik legnagyobb eseménye a betlehemezés volt. A bibliai történetnek, Jézus születésének dramatikus, énekes előadása növelte az ünnepi hangulatot. A szokást általában az 1950-es években gyakorolták utoljára, mikor a helyi vezetők, különösen a tanítók tiltására abbahagyták. Csákváron még korábban, 1940 körül jártak utoljára. A szokás feltámasztására egyházi segítséggel néhány kísérlet történt, de napjainkban már nem él. A vegyes lakosságú falvakban - a régi szokás évszázadokon keresztül történő gyakorlásaként illetve a helybéli katolikusok hatására - a reformátusok is aktív vagy passzív részesei voltak a betlehemezésnek. A katolikus gyerekek közé a játék szereplőiként reformátusok is beálltak, illetve a református házaknál is fogadták a betlehemezőket. A csaknem tiszta református falvakban, mint Sárkeresztesen és Mohán, viszont idegenül néztek a ritkán, máshonnét érkező, ismeretlen játékot, énekeket előadó szereplőkre. Egyes házaktól ki is zavarták a Szárazrétről (Székesfehérvár városrésze) átgyalogló gyerekeket. Az utóbbiak példája egyben rávilágít arra az országos jelenségre, hogy egyes betlehemező csoportok a környező településekre is átrándultak. Több csapat szigorúan ragaszkodott falujához, de néhányan más községbe is eljutottak. Csákberénybe Csókakőről és Pátkáról jártak át betlehemezni, még öreg emberek is. (Sárkány, 1966.) Bodajkra szegény sorsú móri magyar gyerekek mentek, kik az ajándékba kapott krumplinak is örültek. Abodajki gyerekek a környező falvakat járták be. A várpalotaiak (Veszprém m.) rendszerint feltűntek a Móri-völgy falvaiban. Róluk egyébként az a hír járta, hogy nagy távolságokra elmentek és néha a csalafintaságtól sem riadtak vissza a haszonszerzés érdekében. 274