Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

megérkezett hozzánk. Teljes befogadásra, a karácsonyfához hasonló széleskörű népszerűségre azonban nem lelt, bár az egyház vagy a kereskedelem hatására napjainkban mind több helyen lehet találkozni vele. Az adventben született állatokhoz a magyar nép bizonyos hiedelmeket, de legalább véleményt fűzött. Sárkeresztesen az ádventi malacról azt tartották, hogy az alkalmas lesz a későbbiekben hízónak, a következő év őszére megnő akkorára, hogy otthon lehet fogni, lehet hizlalni. Abodajkiak szerint viszont az adventi malacok nem a legjobbak, mert a kemény telet megsínylik. Ferenc (dec. 3.) Ferenc nap a disznóvágások kezdetére esett. Székesfehérvár-Felsővárosban Disznóvágó Szent Ferencként emlegették. (Bálint,1977. jan. 17.) A Móri-völgyben legfeljebb mint névnapot tartották számon. Sárkeresztesen a gyerekek apjukat verssel köszöntötték melyet más téli névnapra is alkalmazni lehetett: „Ugrik a nyúl a fagyon, Ferenc napja ma vagyon, Édesapám pénzt adjon, Édesanyám bort adjon!" Borbála (dec. 4.) A korábbi századokban oly nagy népszerűségnek örvendő keresztény vértanú, Borbála vidékünk népéletébe alig vonult be. A parasztemberek inkább csak katonakorukra emlékezve emlegették Borbála napját. Pontosabban csak azok, kik a tüzérségnél szolgáltak, mivel Borbála többek közt a puskaporral és ágyúval harcoló tüzérek védszentje volt. 1945-ig a hadsereg kötelékében, a tüzérosztályoknál megünnepelték napját. A székesfehérvári laktanyákban, a lovastüzéreknél és a légvédelmi tüzéreknél ezen a napon a legénység jobb kosztot és mellé 2 dl bort kapott. Az öreg tüzérek ekkor avatták föl az ujjoncokat. Este, vacsora után derékszíjjal a kezükben a laktanya folyosóját két oldalról elálltak. Az újoncoknak a sorfal között kellett egyenként végigfutni. A gyorsan futók az ütésekből kevesebbet kaptak, míg az elesőt nagyon elverték. Atüzéravatás némelyik újonc számára a gyöngélkedőn zárult, hol több napig ápolták. A veréssel történő felavatással tulajdonképpen a csoportba, a tüzérség kötelékébe fogadták be az egyéneket. A fájdalom eltűrésével bizonyítaniuk kellett alkalmasságukat, rátermettségüket. A veréssel megvalósuló avatás szokása ismert volt a paraszti, a diák és a céhes életben, sőt a lovaggá ütéssel is összefüggésbe hozható. Területünknek a Bakonyhoz és a Vérteshez közel eső falvaiból többen jártak dolgozni a környékbeli szén- és bauxitbányákba. A század első harmadában az állandó életveszélyben forgó bányászok - kik ugyancsak védőszentjüknek tartották Borbálát - megünnepelték a szent napját, nem dolgoztak e napon. Borbála középkori helyi tiszteletét bizonyítja, hogy a Sárkeresztes határában lévő, a török hódoltság kezdetén elpusztult önálló helység, В arch 1340-től Zenth 252