Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A leány kalácsot, festett tojást adott a korbácsoló legényeknek, pálinkával kínálta meg őket, a korbácsra egy szál szalagot kötött. Húsvéthétfő utáni kedden a pilisszentléleki lányok visszaadták a korbácsolást a legényeknek: a reggel napszámba induló legényeket az utcán korbácsolták meg. A szokáseszköz, a szokáscselekmény és a rituális szövegek bemutatása után szólnom kell a hozzájuk kapcsolódó terminológiai kérdésekről is. A húsvéti korbácsolás elnevezése a már teljesen magyar nyelvű, szlovákul nem tudó pázmándi, martonvásári, ráckeresztúri, tordasi, bakonybéli lakosságnál: sibálás. Főnévi igenévi alakja: sibálni. A korbács elnevezése ugyanitt: siba. Súron a sibiribázás illetve a sibiriba szavakat használják a magyar beszédben. A még napjainkban is szlovákul beszélő bakonycsernyeiek, tárnokiak, sóskútiak nem használják ezeket a megmagyarosodott formákat. Megfigyelhető, hogy a húsvéti korbácsoláshoz szlovák, a locsoláshoz magyar terminológia és szövegek kapcsolódnak náluk. „Ideme sibaí" (Megyünk sibálni) - mondják ezekben a falvakban. A korbács elnevezése az itteni szlovák nyelvben: sibák. A bakonycsernyei szlovák dialektusban a gömbölyű siba neve okruhli Sibák, a négyszegletes sibáé stverhranati sibák. A siba tájszó etimológiával kapcsolatban Kiss Lajos megállapította, hogy a szó főnévi formáját szótáraink nem ismerik (1959, 150). Igei formájára (sibál) a Magyar Tájszótár Zentárói közül egy adatot 1880-ból: „aprószentek napján vesszőkorbáccsal játékból megvereget" jelentésben. Kiss Lajos megállapítja, hogy a siba a szerbhorvát siba „vessző" szó átvétele, amelynek igei formája: sibati „megvesszőz". Megállapításához azt fűzhetem hozzá, hogy amíg a dél-dunántúli magyarság tájszavai között a siba szó a szerbhorvát nyelvből, addig Észak-Dunántúlon ez a szó a szlovákból való átvétel. A Baranya megyei sokacok aprószenteki korbácsolása (sibanje) ugyanúgy ma is élő szokás, mint a bemutatott észak-dunántúli szlovák telepítésű falvak húsvéti sibálása. Siba tájszavunk eszerint a két szláv nyelvből vett kölcsönzés példája. Mivel a húsvéti korbácsolás Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban fordul elő, ezért tágabb elterjedési területét Szlovákiában kell keresnünk. Nyugat-Szlovákiában ma is erősen él a húsvéti korbácsolás szokása. Nyugat-Szlovákián kívül Cseh- és Morvaországban, Sziléziában, a nyugati lengyel és a keleti német területeken valamint Litvániában él még a szokás (Lukács 1981, 382-393). A húsvéti korbácsolás közép-európai elterjedését vizsgálva különböző változatait, apróbb eltéréseit figyelhettem meg, de a szokás időpontját, kellékeit, cselekményét és szövegeit figyelembe véve valamennyi az észak-dunántúli szlovák telepítésű falvakból bemutatott húsvéti sibálás párhuzamának tekinthető. Fügedi Erik állapította meg, hogy a XVIII. században a Besztercebánya (Banská Bystrica) - Rózsahegy (Ruzomberok) vonaltól nyugatra eső felföldi területekről elsősorban a Dunántúlra, az ettől keletre elterülő vidékekről a Nagy Magyar Alföldre települt szlovák lakosság (1966, 317). Manga János ugyanezt a Nyitra (Nitra) - Zsolna (Zilina) vonalra vonatkoztatta (1973, 218). Észak-Dunántúl szlovák eredetű csoportjainak származási helyét így az egykori Felföld nyugati felében kell keresni. A bakonyi falvakba (Bakonycsernye, Jásd, Oskü, Súr, Szápár) Nyugat-Szlovákiából települtek szlovákok (Ila-Kovacsics 1964, 307.). A török alatt pusztává vált Bakonycsernyére a palotai várbirtok ura, gróf Zichy János 1724-ben Nyitra megyéből hozatott szlovák jobbágyokat (Heiczinger 1974, 13-34.) Jásdra ugyanő telepített szlovákokat 1757-benTrencsén,Turóc és Nyitra vármegyéből (Faller 1934, 23-24.). 237
