Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Az 1767-ből ránk maradt székesfehérvári betlehemes játék az egyik legrégibb ismert magyar nyelvű karácsonyi játék. Nála korábbi a XVII.század végéről, az 1684-1694 közötti évtizedből származó ecsegi (Nógrád m.) betlehemes játék. A székesfehérvári betlehemes játékban a játékcselekmény már kezd elválni a liturgiái misztériumok ünnepélyesen komoly világától, s mindjobban a népi eredetű játékos jelenetek vidámságát ölti magára. Ez a hamisítatlan népi humorral átitatott stílus nemcsak a pásztorok, hanem Heródes és a katona, valamint az angyal és a háromkirályok szövegeire is jellemző. A székesfehérvári betlehemes játék az ecsegihez hasonlóan vegyesen tartalmaz a háromkirályokról szóló vízkereszti cselekményt és a pásztorok imádásával kapcsolatos karácsonyi elemeket. A két játékelem csak később különül el. A székesfehérvári játék tehát a liturgiái elemektől való eltávolodás után, de még a két cselekmény részre különülés előtt keletkezett (Mathia 1954, 20,27). A XVIII. század óta minden esztendőben megünneplik a felsővárosiak a Sebestyén-napi búcsút. A XVIII. század elején a városban dúló pestisjárványtól való megszabadulás emlékére a tanács és a város lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel, körmenettel kapcsolatos és örök időkre szóló fogadalmat tett, amelyet ünenpélyesen okiratba foglaltak és a belső tanács jegyzőkönyvében is megörökítettek. A fogadalom négy pontja így hangzik: „Először: Hogy a budai külvárosban fennálló Szent Sebestyén tiszteletére szentelt roskatag kápolna égetett téglából és kövekből Szent Sebestyén, Rókus és Xaveri Szent Ferenc, úgy szent Rozália, mint kiváltképpen a pestistől megoltalmazó védszentek tiszteletére újólag és a mint csak lehet minél előbb újra felépíttessék, a legjobb állapotba helyeztessék és minden időben fentartassék... Másodszor: E városnak összes és minden egyes polgára s lakója... Szent Sebestyén napja előestéjén kötelesek lesznek kenyéren és vízen böjtölni, ez pedig mindaddig meg fog tartatni, mig a pestis ezen országban teljesen meg nem szűnik. Harmadszor: Maga a Januárius 20-ára eső Szt. Sebestyén napja ezen város minden egyes lakója által örök időkön át meg fog ünnepeltetni, úgy, hogy az adózóktól beszedendő büntetés terhe alatt valamennyien minden, még a legcsekélyebb munkától is tartózkodni kötelesek lesznek. Negyedszer: Magán Szent Sebestény napján pedig az előbb említett módon évenként megünneplendő napon szintúgy örök időkön át ünnepélyes körmenet fog a fentjelzett kápolnához vezettetni, s ott egy énekes- és két csendes szent mise szolgáltatni." (Károly 1898, 211-212). A fogadalom értelmében építették 1739^41 között a Szent Sebestyén kápolnát, amit 1800-1807 között egy nagyobb templommá építettek át. Székesfehérvár-Felsővárosban a Sebestyén-napi bucsut minden család megünnepelte. Reggel ünneplőbe öltözve a templomba mentek misére. Ünnepi ebédet főztek, amiből a farsangi fánk elmaradhatatlan volt. Ezen a napon lemondtak a munkáról, a rokonok, barátok vendégeskedéssel töltötték az időt, ebédre hívták alsóvárosi, vízivárosi vagy palotavárosi rokonaikat. Székesfehérváron a múlt században már régi szokásnak tartották a húsvéthétfői Emmausba vándorlást, ezért feltételezhetjük, hogy már a XVIII. században is gyakorolták. Húsvéthétfő délutánján a legtöbb család kirándult a város középkori eredetű szőlőhegyére, Öreghegyre,. Akiknek nem volt szőlője, azok is felkeresték a város határának szép helyeit, ahol legalább tavaszi friss levegőt szívhattak. Az Emmausba vándorlást valószínűleg Székesfehérvár német eredetű polgársága hozta 22