Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
nyereséget pedig közösen elitták. („Egy hordó sört rögtön csapótak.") Süttőn a kakas-ütés gyakorlása 1910 körül szűnt meg hatósági beavatkozásra, állatkínzás miatt. („A csendőrök tiltották le.") Süttő német lakosságú falu (Fényes 1851, IV, 48; Kollerffy-Jekelfalussy 1882, 763). A Komárom megyei Taton a község fennállásának 800. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségsorozatot 1981. március l-jén, farsangvasárnap kakas-ütéssel nyitották meg. Az eseményről Beate Dohndorf tudósított a magyarországi németek hetilapjában: „A jubileumi ünnepségek nyitányát a kakassal történő téltemetés jelentette. Ezernyi kíváncsi gyűlt össze az utcákon, hogy ezzel a régi népszokással búcsút vegyen a téltől. Egy bekötött szemű legény, a saját tengelye körüli megforgatás után, kaszával vágta le a tőle 16 lépésre nyakig földbe ásott kakas fejét. Több eredménytelen kísérlet után végül Bugárdi Balázs lett a tél legyőzője. Aritus szerint a lefejezett kakast végül a győztesnek sütik meg, aki Taton elősegítette a tavasz eljövetelét." (1981, 5) A táti kakas-ütésről Láncos Zoltán, a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa is megemlékezett a Magyar Nemzetben (1981, 8). Cikkében a régi szokások felújítását javasolta: „Bár babonákon alapulnak, de kedvesek, elődeink hiedelemvilágát, gondolkodásmódját tükrözik ezek a népszokások. A tátiak módjára - felújításuk a mai fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt vidám szórakozást nyújtva nagymértékben elősegíti a közösségi szellem, az összetartozás érzésének megerősödését is." A táti kakas-ütésen, de főleg Láncos Zoltán javaslatán felhördültek az állatvédők. Tiltakozásuknak nemcsak levelekben, hanem a lapokban is hangot adtak; a táti kakas-ütés körül így sajtóvita bontakozott ki a Magyar Nemzet, az Élet és Irodalom és a Dolgozók Lapja hasábjain (Fürjes 1981, 9; Pomográtsné-Szekér 1981, 9). A vitát végül Kátai Ferenc, a táti honismereti kör vezetője zárta le a Magyar Nemzetben megjelent Utószó táthoz című cikkével (1981, 10). Kátai Ferenc levélben tájékoztatott a szokás múltjáról: a táti legények 1944-ig minden húshagyókedden rendeztek kakas-ütést. Tát a XIX. század második és századunk első felében német és magyar lakosságú község (Kollerffy-Jekelfalussy 1882, 867; Reiszig é.n. 38; Kátai 1981, 27-28). Pilisszentkereszten (Pest m.) hamvazószerda délelőttjén maskarába öltözött, bekormozott arcú legények járták a házakat. A náluk lévő kosárba kolbászt, szalonnát, tojást gyűjtöttek. Mindezt el is emelték, a tojást a tyúkólból is elvitték. Amit összegyűjtöttek, azt elvitték Klausz István vagy Diószegi István kocsmájába, ahol megsütötték, mulattak. Délután egy óra körül a Diószegi-kocsma előtt az út közepén gödröt ástak, amelybe nyakig eltemettek egy kakast. A legények a kakast vették vagy lopták. A kakas-ütésnek körös-körül sok nézője akadt. A kisbírótól elkérték a dobot. A dobos legény a kakas-ütés közönsége előtt járt kör alakban. Ezalatt egy bekötött szemű legény kezében kaszával elindult a körben a kakast keresni. Ha megtalálta, a kaszával leütötte a fejét. A kakast bevitték a kocsmába, és megfőzették. A szokás a II. világháború után már nem élt. Pilisszentkereszt a XIX. század közepén még szlovák és német falu volt (Fényes 1851, IV, 104). Német lakosságának teljes elszlovákosodása századunk elejére fejeződött be. Sóskúton (korábban Fejér, ma Pest m.) farsang végén a szlovák legények egészen a II. világháborúig háromnapos táncmulatságot rendeztek a vendéglőben. A bálnak, s vele a farsang időszakának húshagyókedd éjjelén a tizenegy órai harangszó vetett véget. Másnap, hamvazószerdán délelőtt, a legények a kocsmából indultak maskarázni. Két legény alakította a maskarák szerepét. Közülük egyik nőnek öltözött. Mindketten 218
