Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

gyáznak magukra, s hogy szedődnek rá..." Dugonics András 1820-ban megjelent Példa Beszédek és Jeles mondások című könyvében szólt a tuskóhúzásról: „Regenten azokkal az el adó lányokkal, kik farsangi napokon férjhez nem mentek, mint valami szilaj kancákkal hús hagyó Szerdán tőkét húzattak a' Magyarok." (1820, II, 287.) Székesfehérvár-Felsővárosban a nagyon idősek még emlékeztek arra, hogy húshagyókedden a vénlegények csikókkal tuskót húzattak az utcán. A két világháború közötti időszakban a vénlegények már maguk húzták a tuskót. Egy nagy fatuskó gyökereire kenderköteleket kötöttek, női harisnyákkal, szalagokkal díszítették fel. Húshagyókedd délutánján minden vénlegény megfogott egy kötelet, és a tuskót az utcán húzni kezdték. A rezesbandát is felfogadták, aki végigkísérte őket a városrészen. Minden kocsmánál megálltak, a zenészekkel együtt betértek mulatni. Közben egy-egy lányos házhoz is bementek, szerenádot adtak. Az öreglegények mellényére észrevétlenül madzagon lógó kis fadarabot kötöttek. Pákozdon hamvazószerdán a legények a pártában maradt lányok konyhaajtójának kilincsére madzaggal vagy kötéllel egy nagy tuskót kötöttek, és bekiáltottak, hogy jöjjön ki, de gyorsan. Alany behúzta a tuskót az ajtóval. „Meghúzatjuk vele a tuskót, mert nem ment férjhez a farsangban." - mondogatták az ilyen lányról a legények. A farsangból kimaradt lányokkal hamvazószerdán Polgárdiban is meghúzatták a tuskót. Tácon a református legények a férjhez nem ment lányokkal és a vénlegényekkel húshagyókedden tuskót húzattak: „Farsang utolsó napján a legények készítettek tuskót, madzagot kötöttek rá, rákötötték kívüről az ajtókilincsre. A tuskó a madzagon függött. Akkor beszóltak a leánynak: „Mari, gyere ki, mondok valamit!" Akkor nyitotta ki az ajtót, azt húzta befelé a tuskót, az meg zörgött. A legények már addigra eltűntek." -jegyezte fel a szokásról 1959-ben Diószegi Vilmos néprajzkutató. Ugyanakkor a katolikus legények tuskó húzatásáról a következőket derítette fel: „Ősszemennek a lányok húshagyókedden valamelyik háznál, ott vacsoráznak. Addig a legények madzaggal az ajtókilincsre kötöttek egy tuskót. Azután az egyik lányt kihívták. Amikor nyitotta ki az ajtót, ekkor már a legények kiabálták: „Húzd meg a tuskót!" Azt tartották, hogy az ilyen lány nem megy férjhez. Akisajtót is megrakták az ilyen háznál belülről tuskóval. Alanyok nem merték elhúzni, mert akkor nem mentek volna férjhez." Húshagyó, engem itt hagyó! - kiabálták a férjhezmenésből kimaradt lányoknak a táci legények. A seregélyesi legények is tuskót kötöttek annak a lánynak a konyhaajtó kilincsére, aki a farsangban nem ment férjhez. Hamvazószerda reggelén a sárosdi legények is meghúzatták a tuskót a pártában maradt lányokkal. Sárbogárdon húshagyókedden a maskarába öltözött, adománygyűjtő legények az utcáról vagy az udvarból ezt kiabálták a lányoknak: Húshagyókedd, engem itt hagytál! A pártában maradt lányokkal a tuskót is meghúzatták. Prepeliczay Élődné Korponay Aranka I. világháború előtti leírása szerint: „Húshagyókedden azokkal a lányokkal, kik a farsangban nem mentek férjhez tuskót húzattak. (Az ajtókilincsre hajnalban egy kötéllel tuskót erősítenek, mikor a lány reggel kijön, el kell tolnia az útból." (EA. 1670.) Ugyanígy húzatták meg a tuskót a férjhez nem ment lányokkal a sárszentmiklósi legények is. Vajtán húshagykedd éjjelén a farsangból kimaradt lányokkal nemcsak tuskót húzattak, hanem a kisajtójukat is leszedték, és a tizedik szomszédba is elvitték. Baracson hamvazószerdán a férjhez nem ment lányok házánál a kilincsre tuskót vagy követ kötöttek a legények. Azután kihívták őket, de a nehéz tuskótól vagy a kőtől 213