Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

leteltével a bőgős örömmel hozza ismét vissza hangszerét, és bejelenti feltámadását, újból kezdődhet a tánc." Dunaújvárosban a farsangi cigánybálon ma is rendeznek bőgőtemetést. Adonyban a farsang végén három napig tartott a mulatozás. Batyubálokat is rendeztek. A vendéglőkben farsangvasárnap délután 5-6 óra körül kezdődött a bál. Ezt követően hétfőn délelőtt 3-4 kocsival a zenekarral együtt a legények, férfiak kimentek a szőlőhegyre, a pincében délután 3 óráig mulattak. Hétfőn és húshagyókedden ismét bálba mentek. Az iskolásoknak az iskolában rendeztek farsangi gyerekbált. A nagyobb, 12-16 éves gyerekek, a mitrások gyerekbálját házaknál tartották. Vettek egy hordó sört, fogadtak számukra egy harmonikást. Az előszállási batyubálokra 1958-ban a 94 éves Juhász József így emlékezett: „Farsangban vagy télen összementek. A házaknál összementek 15-20-an. Az egyik citerák, a fiatalok meg ippen táncoltak." (IKMNA.58.7.) Húshagyókedden az enyingi fiatalok is rendeztek batyubált. A legények összeadtak pénzt, bort vettek, a leányok ennivalót vittek. A házigazda hurkát, kolbászt adott. Egy-egy háznál hamvazószerda reggel 8 óráig is mulattak. Csonkacsütörtökön Eny ingen is cigány bált tartottak bőgőtemetéssel. Alajoskomáromi legények farsangvasárnapra nagy szobát béreltek tánchelyiségnek, harmonikást fogadtak. Batyubált rendeztek, amely hétfőn este folytatódott. A húshagyókeddi bált a vendéglőben tartották. Polgárdiban a bőgőtemetés a torkoscsütörtöki cigány bálon zajlott le. Az isztiméri németeknél a farsang végén a vendéglőben három napig tartott a bál. Húshagyókedd éjjelén 11 órakor harangoztak, ekkor bejött a községi bíró a táncterembe, és abbahagyatta a mulatságot. Éjfélre már be is fejezték. Hamvazószerdán az isztiméri lányok egy-egy lányos háznál összejöttek. Süteményt sütöttek, teát főztek. A teába a rumot a legények vitték a kocsmából. A leányok megkínálták őket a süteményekkel, teával, délután elbeszélgettek. Nem táncoltak, mivel már megkezdődött a nagyböjt. Gánton a farsang végén mindhárom napon délután 3 órától bált rendeztek a kocsmában. Fúvószenekar (blechmusik) muzsikájára táncoltak. Húshagyókedden éjjel 11 órakor harangoztak, jött a bíró, a zenészeknek, és a kocsmárosnénak azt mondta: Fájront! Még egy darabot! A zenekar ezután már csak egy számot játszhatott, ezzel a bál éjfélig elhúzódott. Akik hazamentek a bálról, igyekeztek éjfélig zsírosat enni, mert másnap a böjt miatt már nem lehetett. Farsangvasárnap tartották a gyerekbált. A nagyobb és a kisebb iskolások számára külön-külön kivettek egy szobát, ahol a gyerekek harmonikaszóra táncoltak. Pusztavámon majdnem minden farsangi vasárnapra esett egy bál. Külön-külön rendezték meg farsangi báljukat a dalárda tagjai (Sängerball), a tűzoltók (Feuerwehrball) , az iparosok (Handwerkerball) és a bányászok (Bergarbeiterball). Kiemelkedett a farsangi mulatságok sorából két ún. előbál, a legénybál (Burschenball) és a nős emberek bálja (Männerball). A legénybálon csak a legények vehettek részt azokkal a lányokkal együtt, akiket majd a farsangvégi bálra is elvisznek. A nős emberek bálján csak a nős emberek és feleségeik mulathattak. Ha egy legény vagy leány betévedt ide, azt menthetetlenül kidobták. Az előbálok a farsangvégi, kétnapos bált készítették elő. Erre a legények már jó előre meghívták azt a lányt, akivel az előbálokon mulattak. Két-két barátnő abban is megegyezett, hogy a kétnapos bál ideje alatt a legények étkeztetését közösen bonyolítják le. Hétfőn délután 3 órakor a zenészek a vendéglő előtt az utcán elfújták a bál kezdetét jelző indulókat. Erre a legények összefogódzkodva körbe táncoltak, a lányok csak kart-karba fűzve nézték őket. A 210