Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Sült ürübika szem, rudas pápaszemmel, Oláh jajveszékelés magyar türelemmel. Kan pulykák bősz mérge, páva kevélységgel. Jeges medvék talpa, télen aszalt jéggel, Túrós palacsinta, ecetes tormával, Idétlen bakugrás, szaladó nyúllábbal. Kolerás krumplinak hámozatlan héja Torok gyíkban elhalt Kakasok taréja! Sületlen pék cipó, agár szalonnával, Leves, laska nélkül, benn főtt sodrófával. Éhes hast ingerlő fokhagymás sült szaga, Nyárson sült pityernek végső búcsúszava. Némaságra ítélt, vén anyósok nyelve Rozsdás huszárkarddal jó vékonyra szelve, Szociális gombócz, burzsoá mártással, Papakoszta kosztja, ajtó nyikorgással. Börtönőr nyakleves, anarkista képen, Kenderkóc kolbásszal adjusztálva szépen. Kifutott tej gőze, pirított tejbőrrel, Rostélyon sült szappan, fagygyútepertővel. Petróleumba főtt bablevesnek habja, Páczolt vén leány nyelv-, éles mint a szablya, Eszlári barkhesznek bacillusos bélé, Benne hajnövesztő, Csillag Róza felé Öregbéres ködmen, kifordított szőrrel, Zöld bolondok magja, nyári jégesővel Fonnyadt lapulevél, ecetbe pácolva. Hízott ludak talpa, simára mángolva. Abált marhapacal, timsós vízbe ázva, Ránczos vászon gatya, lúggal leforrázva. Ki ezt mind megeszi - Hamvazó Szerdára, Bátran felülhet a szent Mihály lovára. Élte órájának megáll mutatója, S a nagybőgő hasa lesz koporsója! A Szabadság című székesfehérvári újság híre szerint 1891 farsangján a Magyar Király Szállóban rendezett cselédbálon is tartottak bőgő temetést: Meghalt a bőgő, éljen a bőgő. Ünnepnapja volt tegnap a székesfehérvári szobacicusok és dézsatündérek légiójának. Valamennyi kalendárium női neve a „Magyar Királyban" tartott jubiláris gyülekezetet. A Katik, Katicákká, a Marik, Mariskákká változtak a nagy éjjelen és mennyei élvezettel szítták magokba a kisasszony titulusokat. Álarcos arcátlanok, fölpántlikázott leányok és bepálinkázott atyafiak egyaránt otthon érezték magokat a „Magyar Király" meg nem szokott parquetjén. A hadsereg és a tűzoltóság is szép számmal volt képviselve. A magasabb légkörből is szállt alá kíváncsi publicum, állítólag csak azért, hogy tanúja legyen Carneval haldoklásának. Éjfélkor Rupp Róbert bőgő feletti gyászbeszédét mondták el. A gyászbeszéd általános részvétet keltett. Alig hogy elbúcsúztatták a bőgőt az árnyékvilágból, feltámadt és szólt reggelig, a midőn a levegőben táncot járó kisuvickolatlan cipők, be nem gyújtott 207