Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

tréfával, illik, hogy legalább ma legyünk komolyak, mert ma van a bolondok napja. Persze ti azt nem tudjátok szerelmes atyámfiai a nagybőgőben, hogy mi a komolyság. Pedig még a szerencsétlenül járt nagybőgő is tudott komoly lenni. Mikor aTiszák által árvíz és adózáporral elöntött polgárok már-már csüggedni kezdtek, mi szépen, mi biztatóan bőgted ó boldogult: „Elkészült már Fehérvárra a vasút Azon jön meg Garibaldi meg Kossuth, Hozza véle feleségét, két fiát, Hozza véle magyarok szabadságát." S midőn mindez nem használt, midőn már a kedélyek csillapulni nem tudtak, csak egy szót, egy hangot adtál s elcsendesült a zaj, moraj, még a Fehéres bácsi sem káromkodott: e hang pedig az volt: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar." No de lássátok atyámfiai, mi is egy banda nagybőgő nélkül? Lovászy Sanyi tyúkszem nélkül, barátfüle lekvár nélkül, fiskális pör nélkül, Murmutter Zsiga cylinder nélkül, barát olvasó nélkül, Szekszedli Nándi ordó nélkül, Mányay Lajcsi hordó nélkül, Heyder Ödike monokli nélkül, tűzoltó-egylet bőgőtemetés nélkül, Szekerák Hornyánszky nélkül, baka szerető nélkül, bugyii-bicsak pelenge nélkül: -egy szóval - semmi. Hanem most már én is kezdek ám elszontyorodni, én bennem is dolgozik az eczet szörnyen, könnyek gyűlnek pilláimra, mert siratom, gyászolom kedves halottunkat! Zokogástok közt elvész hangom, mint szamárordítás Palotán (de nem mikor Hoszter ott van); szívem úgy elfacsarodik, mint egy kocsimosó spondia, szeretnék én is a boldogult mellé feküdni, hogy engem szentelt - nem vízzel, Isten ments! hanem -borral locsolnátok le. Ami megtörtént, azon változtatnunk már nem lehet, egyszer meghal mindenki, a főispán ép úgy, mint a diurnista, a kórházi gondnok, mint Csóri Szepi, Lovászy ép úgy, mint Grósz Pepi, Radies Bernát ép úgy, mint a nagybőgő. Meghalt a mi bőgőnk is, azaz csak alszik, mert nemsokára fog szólani a feltámadás harsonája s akkor (ha ugyan addig el nem viszik adóba) mi még nagyobbat iszunk feltámadására, mint most iszunk temetésére! Ne búsuljatok hát klarinét, czimbalom, brácsa, violin: hanem szóljatok, beszéljetek e telhetetlen népnek. És te Gogó, öregbőgős, vedd elő jánklid zsebéből tarka bagós zsebkendődet, fújd ki csöpögő orrodat s vigasztald magadat, mert ismét mondom ő nem halt meg, csak alszik! S te boldogult, ha majd feltámadsz, adja a magyarok Istene, hogy ne láss akkor sem adó- sem illeték végrehajtót, sem finánezot, sem zsandárt, - ne lásd mikép vagdossák a szép magyar bakák füleit és orrát Krivosciába a dalmaták, hanem láss egy boldog országot, melynek polgárai közt békesség, jólét és megelégedés honol. - De ha nem így lesz, akkor bátran visszafordulhatsz sírodba, mert ha így tart tovább is ebben a drága világban, akkor jövő esztendei temetéseden magad mondhatod el a „Circum dederunt"-ot. Végül hozzátok szólok érdemes hallgatóim, kiken már-már erőt vesz a buzgóság. Árnyékozzon meg benneteket Noé apánk szelleme annyira, hogy reggelre kelvén a pinczérek ebrudon dobáljanak ki benneteket (akkor is én leszek az utolsó) s a város szeméthordó kocsiján szállítsanak benneteket Szakái bácsihoz egy pár muszkát (de nem két lábút) enni. 200 V