Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

a piacon. Az hogy a batyubálon ki kivel táncol nagyon fontos volt, mert a következő farsangban már lakodalom is lehetett a dologból. A táncba híváskor a legények ezért nemcsak a lányok csinosságát nézték, hanem a hozományként, örökségként remélhető búzaföldek számára is gondoltak. Éjfélkor lefújták a táncot, vacsoraszünetet tartottak. A leány meghívta asztalukhoz azt a legényt, akivel táncolt, és megkínálta a batyukban, kaucsukkosarakban magukkal hozott vacsorával. Rántott húst, kenyeret, fánkot, süteményt ettek. A legény a magával hozott fonott korsóból borral kínálta meg a leány családját. Az éjféli vacsora után egy órától reggel hatig ismét tánc következett. Távozáskor, ha a legény ezért külön fizetett, a muzsikások a terem ajtajáig kikísérték a bálozókat. Ilyenkor még az ajtó előtt, sőt a kultúrház kapujában is táncoltak egyet-kettőt. A muzsikásokkal való kikísértetés elsősorban a lány iránti figyelmességnek számított. A farsangi bált, de magát a farsangot is bőgőtemetéssel fejezték be. A zenészek a farsangi bálon a nagybőgőt felravatalozták, tréfás gyászbeszéd után „eltemették", mivel a nagyböjtben tilos volt muzsikálni, bált rendezni, lakodalmat tartani. Újváry Zoltán Л temetés paródiája című könyvében hangsúlyozta, hogy a bőgőtemetés a halottas játék egyik változata (1978, 92). Székesfehérváron a húshagyókeddi bálokon gyakran rendeztek bőgőtemetést. Az István Király Múzeumban a XIX. század utolsó harmadából két nyomtatott bőgőtemetési gyászbeszédet is őrzünk. A korábbi, 1882-ben keletkezett, négyoldalas nyomtatvány szövege a nagybőgő élettörténetének, kimúlásának bemutatása kapcsán a helyi és az országos politika fonákságait állítja pellengérre: GYÁSZBESZÉD A SZÉKESFEHÉRVÁRI „TŰZOLTÓ-EGYLET" ÁLTAL 1882. évi február 21-én rendezett BÖGŐTEMETÉS ALKALMÁRA írta: Absinth. Ára 10 krajczár. A tiszta jövedelem fele a tűzoltó-egylet pénztára javára fordíttatik. Jelige: „Bor után jó a sör is!" Shakespeare Bortól és sörtől berúgott, Istentől elátkozott buta népség! Önök! Kegyedek! Maguk! és Ti! Ha mámoros fejemet körüljáratom rajtatok, mindjárt eszembe jut a magyar nyugati vaspályának IV. osztályú coupéja, mert ennyi különböző mafla pofát - mint a mennyi itt van - a babyloni torony építése óta nem látott még Gottlieb Fischer sem, az orthodox rabbinus! Hanem hisz ez nem is csoda, mert olyan eset történt ma nálunk, a minőhöz foghatót nem élt meg még a körösztösi bakter sem (pedig az 48-ban fourvizer volt). Ösmeritek-e szerelmes atyámfiai Fehérvárt? s ha igen, ösmeritek-e kövezetét? Ez a kövezet,okozta halálát annak, kinek temetésére mi itt ma összejövénk. De ne bőgjetek, ne ordítsatok, hagyjatok szóhoz jutni engem! Szabad királyi Székesfehérvár városában van egy utcza, melyet úgy csúfolnak, hogy „Szent István-utcza". -Van ezen utczában egy korcsma, melyet úgy hívnak, hogy „Zsidó lányok korcsmája". Eljár ide minden eleven állat, még KrauszToncsi is, a bab-szenzál, mi természetesb tehát, hogy el szokott ide járni az is, kit most itt, mint 197