Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

a farsangból kikopott, hamvazószerdán kitódul a három csárdákba, Betekincs, Lebuj, Zsidócsárda, s még csak ott temeti el a farsangot." (Francsics 1973, 365-366.) A Székesfehérvár-felsővárosi legények a farsangban többször is megszánkóztatták a lányokat. Felültették őket a csengős lovasszánra, amivel kimentek a város határába. Itt a lányokat jól meghempergették a hóban. Otthagyták őket, hagyták őket hazagyalogolni, vagy szánnal hazahozták őket. A csóri legények a reggeli és a délutáni etetés közötti időben befogták a lovakat a szánkóba, a szerszámra csengőt kötöttek. A lányok, legények felálltak kettesévei-hármasával a szánkóra, a lóhajtó mellett egy ülőhely is akadt. Csengőszó, ostorpattogtatás mellett énekelve végigszánkóztak a falun, így farsangoltak. Érkezésükre kiszaladtak az emberek az utcára, és kötelességüknek érezték, hogy a farsangolókat hógolyóval dobálják meg. Kiszánkóztak a pincéhez is: e' csöpp bort innya, hogy ne fázzanak, ki ne száradjon a torkuk a sok énekléstől. Azután vidám nótaszóval ismét be a faluba: Nem messze van ide Palota, Vasalt szánkón járok én oda, Vasalt szánkó, nincs tengöle, se szege, Huncut a babám fekete szeme. Sukorón a legények lovasszánkóval végigmentek a falun. A lányokat felvették a szánkóra, majd feldöntötték, hóval dobálták meg őket. Ugyanígy szankóztatták meg farsangban a lányokat a seregélyesi legények is. Kiss Józsefné (szül. 1928), aki gyermekkorát nagyszüleivel együtt a sárbogárdi Suszterhegy szőlőpásztor házánál töltötte, így emlékezett.vissza a szőlőhegyi farsangolókra: „Vasárnap délutánonként én is az ablakba ültem anyikával. Jöttek a fiatalok farsangolni, csengős szánnal. Hozták a menyasszonyjelöltjüket. Szép fekete nagyprémes kabátban ültek a lányok a szánon. Sikongva nevetgéltek. A legények leugráltak hóért, jól megmosdatták őket, annál jobban nevettek." Móron farsanghétfőn, akinek lova volt, befogta a szánkóba, és elkezdődött a farsangolás. Ez abból állt, hogy a leányok, legények, ahányan csak felfértek, felültek vagy felálltak a szánkóra, és beszánkázták az egész községet. Közben daloltak, a mellettük elhaladó szánkón ülőknek átkiabáltak, a legények emelgették feléjük a kezükben levő borosüveget. 1. Farsangi alakoskodó népszokások A farsang a maszkos alakoskodó, adománygyűjtő népszokások, felvonulások fő időszaka. Már Bod Péter is e népszokásokat tartotta a farsangra leginkább jellemzőnek, amikor 1757-ben kiadott Szent Heortokrátes című könyvében ezt írta: „Mert némelyek lárvákat vettenek, különböző nemnek ruhájában öltöztenek, sok vásottságot, feslettségét vittenek véghez: némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat pokolbul jött lelkeknek; melyre nézve helyesen mondották sokan ördögök innepének. " (Bod 1982, 95-96.) Újváry Zoltán Játék és maszk című művében hangsúlyozta, hogy a színjátékoknak, alakoskodásoknak szinte minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben (1983,1. 53). Az alábbiakban a Fejér megyei farsangi alakoskodó, adománygyűjtő népszokásokat, felvonulásokat mutatom be. 184