Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Fejér megyében a Szilvesztert - főleg a reformátusok - dívnék, óév-napjának is nevezték. A templomokban ez az évvégi hálaadás napja. „Óév-délutánján tömegesen látogatott könyörgéses isteni tisztelet... tartatik" -jegyezte föl 1890-ben Lévay Lajos sárkersztúri református lelkész (1890,121). Óesztendő délutánján és újév délelőttjén aki csak mozdulhatott a háztól, jószágtól, az templomba ment. „Szépen kell befejezni, meg kezdeni is!" „Újévkor még az istenteleneknek is illik a szentegyházba menni!" - mondogatták a seregély esi reformátusok. Az újévi istentiszteleten hirdette ki a lelkész az elmúlt esztendő nevezetes eseményeit, a keresztelők, esküvők, temetések statisztijákát, az egyházközség lélekszámát. A nagygazdáknál dolgozó szolgalegények Szilveszterkor változtathattak helyet. Nagyon várták ezt a napot a rossz gazdánál szolgáló legények, hogy máshova szegődjenek, máshol próbálkozzanak, Seregélyesen ezért a szolgalegények gyakran emlegették: Más lába kapcája csak az ember. óh, jövel, óh, jövel Szilveszter! Korábban a helyet változtató uradalmi cselédek új pusztára költözködésének időpontja is január 1. volt. A mezőföldi puszták életének hiteles tanúja, Illyés Gyula így ír erről Puszták népe című könyvében: „A lapos hétköznapok nagy vízválasztója, az izgalmas, igazi ünnep, az esztendő fordulója, Mindenszentek előestje, október 31-e volt. Az uradalom ezen a napon tudatta, hogy a cselédek közül kiket tart meg és kiket bocsát el újévkor. Ekkor vették fel az új embereket is. Ez volt a szólítás, a pusztai akasztófahumorral a gatyaremegtetés napja. A költözködés idejét a törvény később április l-re helyezte, amikor az utakon már fölszárad a sár s a megrakott szekerek könnyebben haladhatnak." (1936, 246.) A régi, újévi költözködés emlékét idézi a mezőföldi, enyingi béresdal is: Béres vagyok, béres, Béresnek szegődtem, Sej, itt az újesztendő, Jön a szekér értem. Kardos László említette, hogy Bakonycsernyén újév a kanász- és béresfogadás napja volt (1976, 30). Óév estéjén a kolompokkal, ostorokkal, lövöldözéssel történő zajkeltés a baj, a gonosz elhárítása érdekében történt. Polgárdiban 1912-ben egy 14 éves fiú Szilveszter estéjén az utcán lövöldözve fejbetalált, életveszélyesen megsebesített egy 16 esztendős lányt (Gelencsér 1986, 8.). Az újévi szokások másik csoportja abból a hitből nőtt ki, hogy újév napjának eseményei, cselekedetei az egész esztendőben ismétlődni fognak, jellemzők lesznek. Ez a hit határozta meg az emberek újévi viselkedését, cselekedeteit, sőt még étkezését is. Székesfehérvár-Felsőváros parasztpolgárai újév napján igyekeztek mindent jól csinálni, hogy az egész esztendőben sikerüljön minden, amihez hozzáfognak. Korán keltek, hogy a jövő évben mindig frissek legyenek. Újév napján nem szívesen mentek el a háztól, nehogy az új esztendőben csavargók legyenek. Újévkor mindig egész kenyeret kezdtek meg, hogy a jövő évben legyen kenyér. A pusztaszabolcsiak Szilveszterkor mindig fennmaradtak éjfélig, nehogy az újév ágyban fekve érje őket, mert akkor egész évben betegek lesznek. Sárbogárdon újévkor egész kenyérnek kellett lenni az asztalon, hogy bőségesen legyen kenyerük egész évben. Jól befűtötték 162