Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

nak. A korbácsot fűzfavesszőből maguk fonják. Mindenkit felkutatnak a házban. Nem törődnek azzal, hogy valaki esetleg még alszik, tekintet nélkül arra, hogy öreg vagy fiatal, mindenkit megkorbácsolnak. Korbácsolás alatt a következő versikét mondják: Egészséges legyen, Keléses ne legyen, A jövő esztendőben Még egészségesebb legyen! Vannak, akik németül mondják ezen versikét. A német szövegű versike magyar fordítása a következő: Erőt, frisseséget, egészséget, A jövő évben még jobb egészséget. Korán kelj, korán kelj, Időben a templomba menj ! (Természetesen ezen versike németül sokkal kellemesebben és jobban hangzik.) A korbácsolókat nem eresztik el a háziak üres kézzel. Rendszerint pénzt kapnak minden háznál." (EA. 3093.) ABakonysárkánnyal szomszédos Ácsteszér legényeinek aprószenteki korbácsolására így emlékezett vissza önéletrajzi művében Táncsics Mihály: „Aprószentek estéjén, vagy inkább éjjelén, sorba jártuk azon házakat, hol magyar hajadonok voltak, s róluk lehúztuk a takarójukat, és mustárral (fűzfavesszőből font korbács) jól megcsapkodtuk. Jóllehet a tréfa néha a leányt nagyon is érzékenyen érintette, úgy hogy kész lett volna inkább sírni, mint nevetni, ha nem szégyenlette volna; de azért mégis soha egy sem zárta be előlünk az ajtót; sőt akinek házajtaját valami okból kikerültük, ez a meggy aláztatás bizonyos nemének tartaték. Minden háznál ezért a leány, természetesen anyja tudtával, vagy kolbászt, vagy füstölt oldalast vagy szalonnát adott, mit aztán még azon éjjel valamelyik lányos háznál megsütöttünk s boros kancsó is járulván hozzá, vígan lakmároztunk." (1987, 47.) Ácsteszér Táncsics Mihály korában „német-magyar falu" volt (Fényes 1851,1.8.). Gánton adatközlőm, Molnár Henrikné (szül. 1916) idézte fel az aprószenteki korbácsolást (Aufkindeln). A fiúk korbáccsal a kézben felkeresték a rokonokat, miközben korbácsolták őket, ezt a versikét mondták: Frisch und g'sund, Frisch und g'sund, Heute ein Jahr noch so g'sund, Alle Tage früh aufsteh'n, Und fleißig in die Kirche geh'n, beten! A vértesbogiári németek aprószenteki korbácsolásáról 1941-ben megjelent könyvében így írt Tafferner Antal: „December 28-án kemény vesszőcsapások (Aufkindeln) várnak arra, akit még későn ágyban találnak. És bizony elég sokat találnak, már csak azért is, mert az, aki ilyenkor keltegetni akar, az már nagyon korán szokott felkelni. A keltegetést rendesen az ifjabbak végzik a következő mondat kíséretében: „Frisch und ksunt, peisst te ka toda Hund!" - miközben jókat odasóznak." (1941,108-109).. Mezőfalván adatközlőm, Virág Ferenc (szül. 1909) emlékezett vissza az aprószenteki korbácsolásra: „December 28-án fűzfavesszőből font korbács volt a gyerekeknél, a fiúknál. Megkorbácsolták a házbelieket. Közben ezt a kis verset mondták: Ш