Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

aprószentek-napi prédikációjában már így kárhoztatta a szokást: „Miért van az tehát, kedveseim, hogy köztetek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondogatván: Heródes sok fiút megölt Dávid Betlehemében stb. Az ilyen emberek sok rosszat és bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz". (Dömötör 1979,163.) Szkhárosi Horvát András énekének az aprószenteki vesszőszentelés elleni kifakadását már idéztem. A csetneki evangélikus zsinat határozata 1591-ben a szentelmények megszüntetését mondta ki: „Töröltessenek el a szentelmények... mint karácsony napján a szalma bevivése az épületekbe, István protomártír napján zab- és sószentelés, János napján borszentelés, aprószentek napján a vesszőké... Aprószentek napján a csordapásztorok ne futkossanak vesszőkkel." (Dömötör 1979, 156.) Az aprószentek napi korbácsolás az egyházi gyakorlatból került a népszokások közé. Fejér megye magyar, német és szlovák településein az I. világháborúig, néhány községben még századunk közepéig is, igen erősen gyakorolták. A korán rügyező fűzfavesszőből font korbáccsal a betegséget akarták távol tartani, a megkorbácsoltnak erőt, frissességet adni, ahogy ezt a korbácsoló rigmusok is kifejezik. Székesfehérvár szabad királyi város tanácsának 1770. december 7-én a babonás szokások üldözésére, büntetésére hozott határozata szerint a fehérváriak: „...Aprószentek és más e féle napokon ...mustár magokat, azaz vesszőbül font korbácsokat kezekbe vévén sok kárhosztató gonoszságokban vakmerőképpen elmerülni szoktanak". Székesfehérvár-Felsővárosban az aprószenteki korbácsolás egészen az I. világháborúig szokásban volt. A legények fűzfavesszőből font korbáccsal megütögettek mindenkit, de főleg az eladó sorban lévő lányokat. Korbácsolás közben ezt a rigmust mondták: Egészséges légy, keléses ne légy, Jövő évben még frissebb légy! Ha valamelyik lányt nagyon megütötték, azt dióval, almával ajándékozták meg, ezzel engesztelték ki. Alanyok között ilyenkor az a mondás járta: aki a legtöbbet vert rájuk az aprószenteki korbáccsal, az lesz a kérőjük. Aprószentek napja után a legények a korbácsot elégették, mert azt tartották róla, hogy bajt, kelést okoz. Gárdonyban a legények házról-házra jártak a fűzfakorbáccsal. A lányokat, menyecskéket a következő rigmus elmondása közben korbácsolták meg: Friss, egészséges légy! Keléses ne légy az új esztendőben! Vízért küldenek, borért menj! Borért küldenek, vízért menj ! Utcáról küldenek, kert alól menj! Kert alól küldenek, utcáról menj! Friss, egészséges légy! Keléses ne légy az új esztendőben! Pusztaszabolcson úgy tudják, hogy Heródes király Betlehemben háromszáznegyvennégyezer két évesnél fiatalabb fiúgyermeket öletett meg. Ennek emlékére korbácsolták meg aprószentek napján a gyerekeket, hogy a következő évben ne legyenek betegek. Sárbogárd régi népszokásainak sorában az aprószenteki korbácsolásról ezt írta Prepeliczay Élődné Korponay Aranka: „Aprószentekkor a gyerekek mostohár maggal (finom fűzfagallyakból 8 ágra fonva és a végén piros szalaggal átkötött .57