Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
Seregélyesen az utolsó adventi napokban, valamint karácsony és újév között jártak a betlehemesek. Lécekből, papírból készült kis templomukban a kis Jézus jászolban feküdt. A betlehemben gyertyát gyújtottak és katolikus egyházi énekeket énekeltek (Mennyből az angyal; Pásztorok, keljünk fel). Abetlehemezők katolikus legénykék voltak, gyakran a környező uradalmi pusztákon dolgozó gazdasági cselédek fiai. Főként a katolikus házakhoz mentek, de mivel nem ismerték jól a falut, egy-egy református családhoz is betévedtek. A reformátusoknak is illett őket beengedni, és jó szívvel fogadni. Pénzt, kalácsot kaptak. Sárbogárdon is a karácsony előtti héten jártak a betlehemesek: „Gyerekek mentek házról-házra. Bementek a református házakhoz is Tinódon. Egy kis pénzt, kalácsot, süteményt, kolbászt, húsdarabot kaptak. Volt náluk egy zsák, abba szedték össze amit kaptak. Volt náluk egy kis persely is, a belehem templomába beépítve. Kinn a kislóki tanyán laktak, ott is mentek betlehemezni a cselédgyerekek." -emlékezett vissza Huszár Jánosné Zádori Julianna (szül. 1919) tinódi adatközlőm. Kiss József né (szül. 1928) néprajzi adatokban gazdag önéletírásában így idézte fel gyermekkorának sárbogárdi betlehemeseit: „Régebben még felnőtt férfiak is jártak betlehemezni. Nagy dobozból vagy vékony deszkából csináltak betlehemet. Úgy nézett ki, mint egy kis ház. Kis jászolt csináltak bele, és abba fektették a Jézuskát, ami legtöbbször egy kis kaucsuk baba volt. Belülről szép szentképekkel ragasztották tele, és egy szál gyertyát meggyújtottak benne, hogy meg lehessen belülről is nézni. Négyen szoktak együtt járni, s pásztoroknak voltak öltözve, bundába, szűrbe, kinek mi volt. A fejükre kifordítva tették a téli kucsmát, kezükben volt a bot, és szép karácsonyi énekeket énekelve járták a házakat. Régebben nem zárkóztak úgy, mint most. Igaz, nem is volt mit félteni. S mivel a konyha nyitott volt, a szobában teleltek, és így a konyhaajtót csak ha pihenni tértek, akkor zárták be. így nyugodtan bemehetett bárki, köztük a betlehemesek is. Ebben az esetben aki vitte a betlehemet, bement a szobába, a többiek kint maradtak. A betlehemes belül mondta a verset, kívülről feleltek rá. A házbeliek meg gyönyörködtek a szép betlehemben meg a verselésben. Szép rímekben mondta a mondókáját az első pásztor, sőt latin szavakat is kevertek bele. Kiszólt a többieknek: Elérium? A kintiek feleltek: Nem elérium! Újból kiszólt: Kisszék elérium! A bentiek nem sejtettek semmit, sőt élvezettel hallgatták az elériumot. Csak másnap vették észre, hogy elvitték a kéményből a húst. De akkor már bottal üthették a nyomát. Persze a pásztorokat nem ismerték föl, mert azok elváltoztatták az arcukat, ki szakállal, ki bajusszal." (IKMNA. 81.10.) Sárbogárdon a betlehemező fiúk 4-5 fős csoportjában egy öreg pásztornak, Koredónak öltözött. Tinódi adatközlőm, id. Nagy Gergely (szül. 1898) szerint az öreg Koredó a konyhában várakozott. Csak akkor ment be a szobába, ha a többiek szólították. Ezzel a verssel toppant be: Látom, fiaim, ti esztek, isztok, Öregapátok túrós, tejfölös bajszára Nem is gondoltok. Hippodalá, hoppodalá, Én pedig az asztal alá! A vers elmondása után befeküdt az asztal alá, ahol a háziasszony seprűvel megpiszkálta. Végül a betlehemeseknek néhány fillért adott. A sárszentmiklósi katolikus fiúk Sárbogárdra is átjártak a betlehemmel, még a református családoknál is szívesen látták őket. A sárszentmiklósi betlehemezésről a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívére 138
