Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A varázscselekedetek más része az egyéni életút alakulásának kifürkészésére irányult: „Karácsonykor meg kellett kerülni a házat háromszor, benézni az ablakon a harmadik kerülőnél, s amit lát, az történik vele." (Vál) \Sárbogárdon karácsony és újév között a házban nem volt szabad vizesruhának lógnia, mert akkor a házban a következő esztendőben akasztott ember lesz. I Német nemzetiségű településeinken karácsonyeste a ház egyes helyiségeinek tömjénnel, virágvasárnapi barkával, úrnapi szentelt virággal való füstölésével igyekeztek a benne élők egészségét az új esztendőre biztosítani. Móron a gazda vagy a felesége a karácsonyesti vacsora után egy cserépfazékba parazsat, arra tömjént, virágvasárnapi barkát és úrnapi szentelt virágot tett. Kabátjának gombjára akasztotta a szenteltvíztartót, s kezében a füstölőfazékkal az egész házat végigjárta. Imádkozás közben a falakra szenteltvizet szórt. Pusztavámon a gazdaasszony úrnapi szentelt virágokból előállított füsttel megfüstölte, szentelt vízzel behintette a házat. A füstölést az istállóban is elvégezték, hogy ezzel az állatoktól is minden vészt távoltartsanak, a következő esztendőre. Vértesbogláron ugyanígy a szobákat, istállókat a „Kräuterbuschn" parazsával a gazdaasszony kifüstölte, közben imádságokat mondott (Tafferner 1941,106). Ádám-Éva napjának délutánján, estéjén nem csupán az ostorukkal durrogató, kürtölő, csengőt rázó pásztorok keltettek zajt, hanem a kulcspuskával durrogató fiúk is. Kovács Imre leírása szerint Seregélyesen a kulcspuskások: „Hármas, négyes csoportokban járták a falut, és úgy durrogtattak itt is, ott is az utcán, meg az ablakok alatt, hogy néha amolyan sortűznek tűnt a lövöldözésük. Ügyes, ártatlan játék volt a 'kulycspuska'. Nem is puska volt, s golyó se kellett hozzá, de istentelenül nagyokat lehett vele 'lúnyi'. Különösen a leányos házak ablaka alatt lövöldöztek. A 'fegyver' lényegében egy nagy, erős, 'likas' pincekulcs volt. A karikájára jó erős zsineggel rá volt kötve olyan vastag, hegy nélküli szeg, amelyik a kulcs lyukába éppen beleillett. A kulcs lyukát gyufafejekkel kellett jó tömötten megtölteni. A vágotthegyű szeget a lyuk szájába illeszteni, így a robbanó anyagot jól lefojtani, s aztán következett a 'lövés', ami abból állt, hogy a zsinegnél fogva a szerkezetet nagy lendülettel valami alkalmas fához, kapufélfához vagy kőfalhoz kellett vágni úgy, hogy az ütköző felületet (falat, fát) az ütő szeg feje érje. Jó hangos, 'legényes' karácsonyesti szokás volt. Leginkább 15-18 éves fiúk gyakorolták, néha még a két ünnep közötti esten is, el egészen a Szilveszterig". Sárbogárdon ugyanígy durrogattak a fiúk a kulcspuskával. Pázmándon az éjféli mise végén mozsárágyúval lőttek egyet. A karácsonyi mozsarazásra 1964-ben így emlékezett vissza Csurgó Ferenc: „A lüvés olyanformán történt, hogy puskaport szereztek, megtőtötték puskaporral, akkor bele a gyújtózsinórt, akkor egy hordódugót, avval lefujtották és begyújtották, akkor kegyetlen nagyot durrant. így jelezték az örömüket. Azután még éjféli misekor is szoktak, ott a szentegyház előtt éjféli misekor is, alighanem ott a Szendrei Józsi családjánál, mer azok szoktak lűni avval. Körülbellű azokná van, ha e nem dobták, a templomná. Az vót a nemzeti szokás akkor, hogy a pásztorok tülkűtek, a kanászok, akkor a tehenesek durrogtattak, az éjféli misét jelezték vele. Szóval egy olyan örömünnep vót az éjféli mise akkor". (Kresz 1964,32.) 108
