Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Végül a karácsonyfa hazai elterjesztésében az árvaházak és a gyermekkórházak is szerepet játszottak. Ezekben már a XIX. század második felében rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek számára. Viski Károly írta a Magyar Nyelvőrben 1919-ben: „ Anémet ember - így mutatják képes újságjai - még a lövészárokban is gyújt két-három araszos karácsonyfát; a magyar paraszt tudtommal sehol." (1919, 70.). Az első világháború előtt Fejér megyében számos községben a nép nem állított karácsonyfát. Lévay Lajos Л sárkeresztúri református egyház múltja és jelene című, 1890-ben kiadott könyvében megemlítette: „A karácsonyfa itt még ismeretlen. De a kántálás, lövöldözés, csöngőzörgetés még mindig szokás és kedvelt dolog." (1890,121). Kovács Imre (szül. 1910) írta a seregély esi karácsonyi szokásokról készített néprajzi pályamunkájában: „Nálunk a karácsonyfa nem volt szokásban. így a díszítés, gyertyagyújtás, csillagszóró sem. Néhány ,úri' háznál, meg néhány katholikus háznál igen. Akatholikus családok tagjai ugyanis a grófi kastélykert fenyőiről, így vagy úgy, szereztek legalább egy-egy fenyőgallyat. Mi (reformátusok) nem szerezhettünk, de nem is volt ilyen igényünk." Sárosdon már az 1880-as években is állítottak karácsonyfát. A fenyőágakat lopták, süteményt akasztottak rá, feltették a falra. A gyerekeknek cukrot, diót, ruhaneműt ajándékoztak.) Sárbogárdon már az 1880-as évek végén is állítottak karácsonyfát. Otthon sütött szív és csillag alakú süteményt, almát, diót, szőlőt, mézesbábot kötöztek rá. Vízkereszt napján (január 6.) bontották le. Sárszentmiklóson is már az 1890-es években ismerték & karácsonfát, cidrusfát. A gyerekeknek állították, de egyéb ajándékot ők sem kaptakЛГасоп az 1880-as években állították az első karácsonyfákat, de csak az 1900-as években vált általánossá a karácsonyfa állítás. Mézeskalács tésztából sütött kosárral, papuccsal, eper alakú süteménnyel díszítették. 1984-ben 103 éves adatközlőm, Vajda Istvánné Kis Etelka (szül. 1881) elmondta, hogy gyerekkorában Verebén már volt karácsonyfájuk. Édesanyja madár alakú kalácsot sütött, amit a fára akasztottak. Ezen kívül egy kevés szaloncukor, alma, dió, szőlőfürt díszítette. Szüleinek 18 hold földje, hét gyermeke volt. Válón már a múlt század utolsó harmadában elterjedt a karácsonyfa. A szülők almát, diót, cukrot ajándékoztak a gyerekeknek. Odor Jánosné (szül. 1883) említette, hogy gyermekkorában neki nem volt karácsonyfája, szülei muskátlira akasztották a cukrát. Csórón a karácsonyfa csak a XX. század elején terjedt el, de sok szegényembernek nem volt rá pénze. Csak a tehetősebbek tudták megvenni. Nem az asztalra tették, hanem a hegyére madzagot kötve a mestergerendába vert szögre akasztották. Enyingen ugyanígy akasztották fel, almával, ezüstpapírba csomagolt dióval, felfűzött pattogatott kukoricával, szaloncukorral, süteményekkel, gyertyákkal díszítették. A bakonycsernyei szlovákoknál is a két világháború közötti időszakban még a mestergerendára felkötött fenyőág volt a karácsonyfa. Dióval, almával, otthon sütött ostyával díszítették. Karácsonykor a konyha falán lógó tányérok mögé is tűztek egy kis fenyőágat. Megemlítem, hogy a mai Dél-Burgenlandban már a karácsonyfa elterjedése előtt karácsonykor kökény ágakat akasztottak a szoba mennyezetére, mézeskaláccsal, süteménnyel, almával díszítették. A karácsonyfának ez az előfutára Dél-Burgenland néhány községében szórványosan még ma is előfordul. A mennyezetre akasztott, feldíszített fenyőfa Burgenlandban, Alsó-Ausztriában, Stájerországban, Karintiában fordul elő. Kelet-Ausztriában a mennyezetre akasztott karácsonyfa a régebbi forma, amelyről az utóbbi évtizedekben térnek át a talpba állított karácsonyfára (Wolfram 1965,14-19). Anémet lakosságú Gánton házilag főzött szaloncukorral, 100