Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

Ügyességi táncaink kísérő dallamai nagyobbrészt az ún. kanásztáncdallamok. A vágáns és kolomejkaként is számon tartott ritmus a középkortól kezdve nyomon kísérhető tánczenénkben (61). Kanásztánc-dallamaink legjellemzőbb regionális típusait közöljük (lásd a mellékelt dallamokat és a táncdallamtárban közölt változatokat). A kanász- és seprűtáncok között találunk azonban más ritmusú, de szintén régies táncdallamokat, például dudanótákat is. A kanász- és seprűtáncok általános tempója J = 120-138. Mutatványos ügyességi táncaink ismerete nem korlátozódott bizonyos társadalmi rétegekre. Az utóbbi idők gyűjtései szélesebb körű elterjedtségét bizonyítják. Ezeket a táncokat rendszerint a közösség néhány kiemelkedő táncos egyénisége, előadó specialistája mutatta be. Míg az említett fegyvertáncszerű eszközös formákat a földműves parasztság nem ismerte, ügyességi táncainknak kiemelkedő előadóit tarthatjuk közülük is számon. Mutatványos táncaink bemutatására főleg a közös munkákhoz kapcsolódó spontán jellegű táncmulatságokon került sor (például fonó, kenderdörzsölő, dohánysimító stb.). Még nagyobb volt a jelentősége a családi ünnepekhez kapcsolódó táncokon, így elsősorban a lakodalmakon. A megrendezett vagy szabad táncalkalmakon csak ritkán került elő, akkor is már inkább a hangulat tetőfokán, mint ügyességi bemutató tánc. Sok paraszti visszaemlékezés és egyéb adat utal arra, hogy verseny vagy fogadás volt az indítóoka az ilyen jellegű bemutatóknak. ÖSSZEFOGLALÁS Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk; mutatványos-ügyességi táncaink bemutatott típusai a középkori fegyvertáncelemeket őrző fegyverszerű eszközkezeléssel járt táncaink egy-egy mozzanatából alakultak ki. Az egyes táncmozzanatok - melyeket a XVIII. századtól kezdve főleg pásztortáncok őriztek, illetve közvetítettek - egymástól elszigetelődve fejlődtek egyszerűbb, vagy bonyolultabb táncokká. A differenciálódást segítette a sokféle, fegyverszerűtlen eszközhasználat. Az eszköz adta lehetőségek következtében a motívumkincs táncszerűbben jelentkezett, de erősen összefonódott egyéb régies táncaink mozdulataival, sőt egyes változataira az újabb stílusréteg is erősen hatott. Az egyéb európai fegyvertánc-típusokból (moreskatáncok, lánc-kardtáncok) feltehetően hasonló fejlődési körülmények között kialakult ügyességi táncokkal sok az egyező vonás. Ügyességi táncaink dallamai a középkorig nyomon követhetők és nagyobbrészt a kelet-európai tánczenei zsargonhoz kapcsolódó ún. kolomejka-kanásztánc dallamok. Az eszköz adta mozdulatok és a mutatványos funkció mind a kanásztáncban, mind a seprűtáncban megteremtették a kötött táncszerkezet kialakulásának a lehetőségét (62). Ostornyél. Szabadbattyán. (IKM Lelt. sz.: 32.5.1.) 56