Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

Szokásaik közül elsőnek a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódókat említjük meg, így a Luca-napi, karácsonyi és farsangi szokásokat. Ebben az időszakban gyakori volt az alakoskodás, vagyis álarcot „lárvát" vettek az arcukra és különböző maskarákba öltöztek. Ajátékokban fontos szerepe volt a zajt csapó eszközöknek, így a láncos botnak és a köcsögdudának. A köcsög felületét beborították disznóhólyaggal és annak belső oldalára csomózva nádszálat helyeztek, azt megnedvesítve húzogatták, amire az hüppögő hangot hallatott. Luca-napkor összeáll négy-öt fiatal köszönteni. Szalmát vittek kosárban és ebből adtak a gazdasszonyoknak, hogy a fészekbe helyezze el és ettől tojósak lesznek a tyúkok. Megpiszkálták a tyúkólat mondván „tojjatok, tojjatok, kotoljatok", Gárdonyban rigmust mondtak: „Luca fia vagyok én, a kályhában lakok én..." Közben az ajtóban állva a láncos botot verték a földhöz. Dinnyésen Luca napkor házról-házra járva táncoltak a köszöntők harmonikára és köcsög-dudára. Egy közülük medvének volt öltözve, a nyakán lánccal, a hátán pedig egy szalmával tömött zsákot vitt, miközben láncos bottal nagyokat ütöttek a többiek a medve hátára. Sukorón a legények Luca éjszakáján elvitték a házak elől a kisajtót, megszórták trágyával az udvart, s a kocsit elhúzták, vagy széjjelszedték. Karácsony előtt egy héttel kezdődött el a betlehemezés. Karácsony estéjén hangos volt a Velencei-tó környéke a durrogatásoktol. Az egyik partról áthallatszott a másikra a zaj. Akkor jártak a pásztorok is köszönteni, kolompolni. Gárdonyban, úgy 50 évvel ezelőtt összeállt karácsony estéjén 8-10 gyerek és láncos bottal, ostorraí, kolompokkal járt házról-házra, nagy zajt csaptak s közben kiabálták: „Koredó, koredó, itt van a karácsony". Ha kijött valaki a házból megkérdezték „szabad bemenni köszönteni". Egy közülük a következőképpen köszöntött: „Egy csepp tinta cseppent a csizmám szárára Megjelentem karácsony napjára. Ha kalácsot adnak majd beleharapok, Ha piszkafát fognak majd elszaladok. Zörgetik a kujcsot, pénzt akarnak adni, Ha hatost nem adnak el sem fogom venni. Szívemből kívánok boldog karácsonyi ünnepeket." A gyerekek tarisznyával jártak, diót, mogyorót és pénzt kaptak ajándékba. Sukorón farsangi vasárnapok délutánján hangos volt az utca. Havas szánkón szállították a lányokat, farsangoltak és alkalomadtán felborították őket. Az egyik legkedveltebb szokás volt a tó környékén farsang utolsó napján a tyúkverőzés. Maszkokat „lárvákat" vettek fel a legények és házról-házra járva tyúkverőztek. Zeneszóval vonultak az utcán, betértek a házak udvarába és táncoltak egyet. A zene régebben citera, újabban harmonika volt köcsögduda kísérettel. Pákozdon, Gárdonyban minden házba betértek, általában már várták is őket és ha a házban fiatal lány vagy menyecske volt, azt megtáncoltatták. Egynek közülük az volt a szerepe, hogy kosárral járt és az ajándékokat szedte össze. Miközben a háziak a többivel voltak elfoglalva, a tyúkólakat átkutatta és tréfából a tojásokat összeszedte. Gárdonyban a következő szereplői voltak a tyúkverőnek: két betyár, két rongyosan lánynak öltözött legény, egy csikós, egy postás, egy koldus és végül a zenész. A szerepnek megfelelően a betyároknál pisztoly, a csikósoknak a kezében ostor, a postásnak levelesláda és a koldusnak a karján kosár volt. Az utóbbi években a koldus helyett medve szereplője is volt a tyúkverőnek. Az arcára maszkot tettek, szalmából hosszú farkat készítettek, bunda béléses bekecset és nadrágot fordítottak ki rajta, a hátán kenyeres kosarat vitt az ajándékok számára. A postás feladata volt a levelek átadása a lányoknak, amit a legények írtak általában tréfás, de néha komoly szöveggel is. Ezeknek a leveleknek az átadásáért a postás pénzt kapott. 29