Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

A nádat az egész tó környékén, de Fejér megye távolabbi helyein is felhasználják tetőfe­désre. A nádfedeles házak hozzátartoznak a Velencei-tó környéki falvak képéhez, még egész utcasorokat láthatunk főleg Sukorón és Pákozdon. Ahol a lakóházakról lekerült a nád, ott még melléképületeken használják. A nádfedő munkának megvan a külön mesterembere, a „náda­zó". Minden faluban találunk hármat, négyet belőlük, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak. A tető készítésekor vendégoldalakból állítanak össze állást és azon állva dolgozik a nádazó mester. A nádat csomókban „babákban" helyezik a tetőre és ott felbontják, eligazítják, mogyo­rófacsaptatóval lecsaptatják és dróttal a tetőléchez erősítik. A dróttal való kötözésnél a fából, vagy vasból készült „cucákat" használják és a szeges felkötésénél a „görbe cucát". A tetőszegés rakásakor a „vasmacskára" állnak, amely kétfokú létra és a végéből két vaskampó áll ki, ezt he­lyezik bele a félig kész tető nádjába. A tóparti községekre jellemző, hogy a tető szélét védő „to­rombára", nádcsomókra kis csomókat „gicákat" tűznek díszül. A nádat kerítésnek, a ház belső oldalon levő csúcsfalához, továbbájégvermek, csősz- és szőlőkunyhók készítéséhez is felhasz­nálják. A tó környékének építkezésével kapcsolatban megemlítjük, hogy a régebbi házak falai szalmával kötött sárból rakottak, de előfordulnak földből döngölt falu és vályogból készült há­zak is. A ház egy bejáratú, egy konyhából és két szobából áll, amelyből nem az utca felé esőt, hanem „a hátulsó" szobát lakják. A kamra általában külön nyílik az eresz alól. A lakóházhoz csatlakozik az istálló épülete, amely külön is állhat. Az eresz alja idők folyamán kiszélesedett, és sok helyen fa oszloppal, sőt téglaoszloppal támasztották alá és létrejött a tornác. Ha ez me­nyezettel bővült, akkor folyosószerű rész alakult ki. Az északi és a déli part lakosságának népviselete különböző volt. Sukorón, Pákozdon és a német lakosságú Nadapon paraszti jellegű, míg Gárdonyban, Velencén, továbbá az uradalmi cselédség körében átmeneti volt a paraszti és a városi öltözködés között. A gárdonyiakról mondják a'sukoróiak, hogy ők mindig „noblisabbak" voltak. A sukoróiak ünnepre 5-6 alsószoknyára különböző színű kasmír anyagból készült, rán­colt felsőszoknyát vettek föl. A szoknya és a blúz egyszínű anyagból készült, de a színeket vál­tozatosság kedvéért cserélték. Az ingen különböző színű pruszlikokat viseltek. Régebben hordták a rékliszerü „majkót". Úgy 50 éve Sukorón 3 sarkán hímzett fehér horgolt szélű sifon anyagból készült nagykendőket hordtak. Ebből az anyagból fejkendőket is készítettek. Ké­sőbb a különböző színű „berliner" kendőket viselték. A lányok haja koszorúba volt kötve. Ré­gen bársonycipőt hordtak, újabban félcipőt. Csizmát is viseltek, de inkább hétköznap. A pákozdiak még több szoknyát viseltek, mint a sukoróiak, „szélesebbek" voltak és a pá­kozdi menyecskék kontya is magasabb volt. Gárdonyban hosszú bársony szegélyű fodros szoknyát hordtak és derekukon csatos övet viseltek. A blúz testhezálló, bubosujju, magas nyakú volt 2-soros gombbal. A szoknya elé klott kötényt kötöttek. A hajviselet a lányoknál itt is a koszorú volt, de a rövid haj már korábban megjelent. A menyasszony mindenütt a legdíszesebb viseletet vette fel. A nadapi németeknél a menyasszony 4 alsót vett a felsőszoknya alá. A legalsó szoknya 3-szeles volt, a többi 4-szeles. A legfelső 5-szeles volt grenadin anyagból, apróra berakva. Alatta csipkés szoknyát is hordtak. Ha mellényt vettek fel az alatt is volt csipkemellény. Legfölül a hosszú ujjú grenadin blúzt vi­selték. Ha valaki sovány volt az csípőpárnát ún. „pufándlit" kapott a derekára. A menyasszony fejdísze mindenütt a 2 vagy 4 ágú menyasszonyi koszorú volt, de újabban fátyolt is viselnek. A fátyol először a homlokon volt a koszorúval együtt, újabban hátul hordják és a koszorú maga­san áll, mint a párta. A férfiak ünneplő viselete egységesebb volt. Sötétkék zsinóros ellenzős nadrágot, magas nyakú mellényt „pruszlékot", ugyanolyan színű kabátot hordtak. A lábukon régen oldalvar­rott csizma volt, aminek sarkán Gárdonyban kocka alakú vasba belecsavarható sarkantyút vi­<— Halász csáklyával és zsákos tapogatóval. Pákozd, 1975. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom