Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

tyénkor ünnepelték a búcsút. A muzsikát a fúvóshangszeren játszó „rezesbanda" szolgáltatta. Legkedveltebb táncuk a csárdás, polka, mazurka és a valcer volt. A csárdást mivel táncolásakor erősen rázták a szoknyát „rázós" csárdásnak nevezik az idősebbek. Az alsóvárosiak a farsang utolsó vasárnapján tartották meg közös nagy báljukat ugyancsak az István-teremben. Székesfehérváron is szokás a májusfa állítása és annak kitáncolása. Május utolsó vasárnapján vették ki a májusfát a felállítási helyéről. Májusban ilyenkor minden vasárnap volt bál. Ha lányos házaknál is állítottak májfát akkor ott táncoltak harmonikára és tamburára. A legnagyobb családi ünnepük a lakodalom volt. A lakodalmat Alsó- és Felsővároson kedden tartották. A két vőfély a lakodalom előtti héten pénteken már hívogatott. Vasárnapi hívogatáskor magukkal vitték a rozmaringból készült, sokszor két méter hosszú narancsba szúrt vőfélybotot, mely szalagokkal volt díszítve, amit a nyoszolyólányok tettek rá. Lakodalom napján reggel a vőfély elment a násznagyért és a nyoszolyókért és a vendéglegények hívták a többi vendéget. Megkezdődött a nagyszabású lakodalom amely kedd déltől szerda estig tartott számos színes szokással. A lakodalomban szintén rezesbanda muzsikált, de míg az utcán elsősorban fúvóshangszereiken, a szobában a tánc alá már vonós hangszereken is játszottak. Lakodalom után, amikor a fiatalság nem ment egyenesen haza hanem betért a kocsmába mulatni, azt „tyúkverőzésnek" nevezték. Az Alsó és Felsőváros szokásai főbb vonásokban megegyeztek, de bizonyos sajátságokat felsővárosiak tovább őriztek. A város néprajzi képe ma már hatalmas változáson ment át. Az egyes régi mesterségek emlékei, így a céhládák, céhpecsétek, céhkancsók a múzeumbe kerültek. Nemcsak a céhemlékek anyagát, hanem az egyes mesterségek tárgyi emlékét is a múzeum őrzi. Néhány mesterségnek megtalálhatók még a részben hagyományos eljárásokkal működő utódai. Ha a piactéren járunk láthatunk még néhány köteleset, szíjgyártót, fazekast. Megtaláljuk még a kosarasokat is, továbbá a magyar szabók és csizmadiák leszármazottait. A felsővárosiak viseletében is gyönyörködhetünk még a piaci napokon, amikor a tejeskocsit maguk előtt tolva megjelennek a városban, vagy vasárnap, amikor felveszik az ünnepi viseletet. Ilyenkor a férfiak is a hagyományos viseletben beszélgetnek a városi tanácsháza előtti téren, ahogy régen is itt beszélték meg az ügyes-bajos dolgaikat. Halász zsákos tapogatóval, Pákozd, 1975.—$*• 21