Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

utánzó táncok, mint például a „tücsöktánc". AXVII-XIX. században Európa-szerte divatos társastáncok változatai a párnával, söprűvel, vagy zsákkal járt párválasztó táncok. A táncos szokások közül is ragadjunk ki néhányat: az esküvők után járt ún. paptáncot, a lakodalom bolondmenyasszony táncát, az osztótáncok emlékét őrző vőfénytáncot, valamint a farsangi alakoskodók és a lucázók mágikus jegyeit őrző tréfás táncát (farsangi „tikverő", „lucatánc"). Azt viszont elmondhatjuk, hogy már korábban, a 40-es években megkezdődött a bevezetőben említett fehér folt felszámolása. Molnár István a „Magyar tánchagyományok" с kötetében közölte a Mezőkomáromban 1942-ben filmre vett táncokat, közöttük olyan kanásztáncot, amely az utóbb gyűjtött alapi változattal együtt Dunántúl e tánc típusának talán a legszebb emléke. (Mezőkomárom a gyűjtés idejében még Veszprém megyéhez tartozott, de tájilag a Mezőföld szerves része.). Lugossy Emma 1948-ban végzett pákozdi gyűjtésének az eredményét közli a 77 leánytánc, 39 verbunktánc és A magyar népzene tára III/B. kötetekben. Keszler Mária kéziratban maradt tanulmánya egy zsellér és gazda falu társainak és táncéletének összehasonlítását végezte el az 1950-es évek első felében Jenőn és Gyúrón. Ugyancsak monografikus igénnyel dolgoztuk fel az 50-es évek végén Alap tánchagyományát és táncéletét. Eddig összesen 15 kutatópontról mintegy 2500 méter néptáncfilm készült Fejér megyében. Ezek nagyobb részt korszerű hangos felvételek. Itt említjük meg azt is, hogy a Népművelési Intézet támogatásával a Magyar Televízió által forgatott 16 részes „Magyarországi néptáncok" című sorozatból kettő Fejér megyében készült. Kurt Peterman, a lipcsei Táncarchív vezetője, szintén készített Fejér megye két német nemzetiségű falujában (Pusztavám és Vértesacsá) táncfilmet. Az egyéb feljegyzések, megfigyelések és tánczenei gyűjtések mind hozzájárultak a megye tánchagyományának megismeréséhez. A felsorolt adalékok nagyobbrészt a két utolsó évtizedben végzett munka eredményei és a korszerű rögzítésüket néhány éve végeztük el. E kutatások hozzájárultak a magyar tánckincs főbb típuscsaládjának és történeti rétegeinek a körvonalazásához, s ahhoz a felismeréshez, hogy e vidék sajátos szint képvisel táncdialektusaink sorában. Átmeneti helyet foglal el az Alföld és a Dunántúl között. Az eredmények lassan megcáfolják az említett szójátékot, s Fejér megye egyre kevésbé fehér folt tánckutatásunk számára. 12