Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

zés is: „ugrós", „ugráló", „háromugrálós", „magyar ugrálós", „verbunk" „bérestánc", „mulató", „kanizsatánc" stb. Amennyiben az ugrós motívumait eszközök fölött, így keresztbe helyezett botok vagy földre helyezett üvegek között járták, akkor „kanásztánc"-nak vagy „kanászos"-nak, „üvegtánc"-nak, „üvegcsárdás"-nak, „üvegverbunk"-nak nevezték. Az üveggel a fejen járt változatainak rendkívül virtuóz és dinamikus formái figyelhetők meg. Az ugrós tánc kikristályosodott, visszatérően ismétlődő összetett négy-öttagú motívumai mellett a változatos ritmikájú és mozdulatú, valószínűleg régebbi rögtönzött típusai gyakoriak. Sajátos egyéni szint képvisel például az alapiak ugrósa, a perkátaiak verbunkja és a jenőiek üvegcsárdása. Az utóbbiban már csak az elnevezés őrzi a hajdani eszközhasználatot, az üvegnek ma már semmi szerepe nincs. Ugyanehhez a tánccsaládhoz kapcsolódnak az e vidéken is kedvelt söprűvel, sapkával és kendővel járt táncváltozatok. A kendőstáncotPerkáta környékén dallamának a szövege alapján „sudridrom"-nak nevezik. Az ilyen jellegű táncokat Fejér megye északi részén „takácstánc" néven is ismerik. Régies az ugrósok dallamvilága. Ezek közül kiemeljük az úgynevezett „béres-dalokat", amelyek szövegükben a béresek életkörülményeivel foglalkoznak. Mezőföldön például közkedvelt ugrós dallam volt a „Béreslegény jól megrakd a szekeret" szövegkezdetű, ma már országosan közismert régi stílusú népdalunk. Ezt ugyanis Bartók Béla még gyűjtőmunkája kezdetén - amikor Fejér megyébe is ellátogatott - Baracson vette fonográfhengerre 1906-ban. A dallamot az 1912-ben a férfikarra írt „Négy régi magyar népdal" című a cappella kórusművében is felhasználta. A táncok zenekíséretét a spontánabb táncalkalmakkor citera szolgálta. Különösen a pusztákon kedvelték. Ritmikus kíséretre a köcsögdudát használták, de egyéb kezdetleges kíséretritmust adó lehetőségeket is ismertek, pl. kézzel való dörzsölés és pattintás széken, asztalon vagy szekrény oldalán, az ujj dörzsölése ládán, sodrófával, stb. Egyéb egyszerű szükséghangszereik még: a nádsíp és a meggyfahéjsíp. Egyébként a megrendezett táncokra és lakodalmakra cigány zenekarokat, a századforduló óta rézfúvókon és vonós hangszereken játszó parasztbandákat fogadtak fel. A megye déli részén a századforduló idején még paraszti tambura-bandák is működtek, feltehetően délszláv közvetítés hatására. Ugyanis a XVII. század óta, főleg a Duna mellékén, jelentős úgynevezett „rác" települések is voltak, amelyeknek lakossága fokozatosan beolvadt a magyar ethnikumba. Hatásuk bizonyos táncelnevezésekben is megnyilvánul, például az ugróst gyakran „zóré"-nak is nevezik. Említésre méltó, hogy a Magyarországon és Romániában ismert „elveszett juhait kereső pásztor" témájú programzene Fejér megyében is előkerült. Sőt pantomimikus - táncos változatát filmen is sikerült rögzíteni. Perkátán a lakodalmak emelkedett hangulatában mutatták be a múltban e tréfás, szövegében sokszor aktualizáló dramatikus táncot. Itt „kecskekeresésnek" is nevezték, de egyébként a szakirodalom „oláh lány tánca" elnevezéssel tartja számon. Ebben a változatban is, mint néhány Duna mentén (Kunszentmiklóson, Madocsán, Sárkeresztúron) előkerült alakjában szintén az oláh leány keresi a kecskéjét. Másutt, mint például az erdélyi változatokban a pásztor, a juhász a főszereplő. Történeti emlékeink az előbbi változatra utalnak. Balassa Bálint egyik Júlia versét is ennek dallamára írta és nótajelzése szerint az oláh leány keresi a juhait. Rákóczi György 1659-es marosvásárhelyi ünnepélyes bevonulásával kapcsolatosan ugyancsak említi egy korabeli országgyűlési jegyzőkönyvíró, hogy a menetben a töröksíposok azt a nótát ismételték folytonosan, amelyben az oláh fáta sírva keresi elveszett caprait azaz kecskéit. A megye tánchagyományáról alkotott képet teszik teljesebbé az itt-ott még fellelhető menyasszonykikérő gyertyástáncok és a hajdani leánytáncok emlékét őrző gyermekjátékok. Ugyancsak ismertek voltak a fallikus mozdulatokkal járt söprűtáncok és az állatok párzását 10 ! A székesfehérvári csapócéh behívótáblája. (IKM Ltsz.: 13.1.1.) — >