Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

„Fehérvár" és a „kapitány" visszatérően szerepel (1., 6., 7.). Szövege feltehetően a középkorban gyökeredzik. Gyermekjátékainkra általában jellemzőek az értelmetlennek tűnő szövegek, amelyek évszázadok folyamán válhattak érthetetlenné. A gyermekek a felnőttektől átvett dalokat is gondolkodásmódjuknak és sajátos ritmusérzéküknek megfelelően módosították, nem érdekli őket a szöveg logikája. Náluk a szöveg, dallam, ritmus, mozgás rögtönzött egysége a fontos. „A felnőttek zeneéletében gyakran már eltűnt a naiv, ősi játékos ösztön, amely itt még szabadon működik... Ez a folyton forrongó kohó, melyben egyszerre születnek új szintézisek, és bomlanak föl régi egységek, egyszerre születik az új és hal meg a régi"... - írja Kodály Zoltán. Jelentős szerepük volt apárcserélős játékoknak is, pl. a „Hajlik a meggyfa" (5.) és az országosan elterjedt „Kis kacsa fürdik" szövegkezdetű játékdal (4.). Az utóbbi népszerűségét bizonyítja az a tény is, hogy 1958-ban a mezőföldi Alapon, a századforduló idején született asszonyoktól 4 különböző változatát sikerült rögzíteni. Nyilvánvaló az is, hogy ezek a dallamok generációkként és közösségenként is állandóan formálódtak. A negyed értékű lépő, sétáló, futó mozdulatok mellett a mimika (pl. „Fehér liliomszál", 3.) s egyéb táncmozgások is szerepelhettek egyes játékokban. Ilyenek a strofikus szerkezetű „Éva szivem Éva" szövegkezdetű, játékos táncok elterjedt változatai (pl. 14., 16.) . E párválasztó játékban a napiránynak haladó (ugyanis balra léptek) kör közepén táncolók, a falujukban ismert „lassú" párostáncot járták (pl. Alapon). Erre a szövegre egyébként több dallamváltozat található (pl. 11., 13.). Egyik típusát (ún. magas „Éva szívem Éva") Kiss Géza ormánsági (Baranya m.) gyűjtései során jegyezte fel „régi magyar menyasszonytánc" elnevezéssel. Lajtha László egy olyan menyasszonytánc formáját sejtette benne, amely gyermekjátékokban élt tovább. Sejtését támogatja egy eddig meg nem erősített Fejér megyei adat: ugyanis Csórón menyasszonytáncdallamaként emlegették. Az említett lassú részt rendszerint egy gyorsabb tempójú dallamra járt tánc követte (15., 17.). Más dallamok is kapcsolódhattak hozzá (pl. „Kis kacsa fürdik"), és így ciklikus egymásutánjaival a régi tavaszi falukerülő táncok hangulatára is emlékeztettek. A századforduló után gyermekjátékként élt, amelyet főleg az iskola udvarán táncoltak. A gyermekek a falu megszokott pontjain fátszottak. Az ún. játszóhelyek, „játszó -k országosan ismertek. A házak előtti alkalmi összejöveteleken kívül a legszélesebb utcák (pl. Sukorón, Gárdonyban), a falu egyik vége, a faluszéli kiserdők, a templom előtti térségek (pl. Pázmándon) voltak legalkalmasabbak a játékra. A sportjátékok („tütüzés" v. „hatuska"; a métázás változatai: „kiverő", „kicsi ki — nagy be") mellett, amelyeken gyakran lányok is részt vettek, zajlottak le az énekes játékok is. Székesfehérvár—Felsővárosban igen kedvelt hely volt a találkozásokra a templom mögötti „gyöp", ahol a libákat is legeltették. Az ifjúságnak, így a gyermekeknek is, a templom melletti téren való összejövetele, különösen vasárnap délután, országosan elterjedt szokás volt. A szokásdallamokból jelenleg szintén csak szemelvényeket tudunk nyújtani. Emellett ebben a témakörben is van még mit feltárni. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó betlehemesek közül Székesfehérvár—Felsőváros bölcsőcske játékát emeltük ki. A közismertebb pásztorjátékok között sajátos színt képvisel, leányok adták elő karácsony tájékán. Cselekményét a dallamokhoz kapcsolódva részletesen ismertetjük (18., 19., 20., 21., 22.). Az eddig szórványosan előkerült névnapi (23.) és újesztendő köszöntök mellett, akadnak a lakodalom egy-egy mozzanatához kapcsolódó dalok. Ilyenek pl. a menyasszonykikérés és a gyertyástánc (pl. 27., 28.). Északkelet-Fejérből ismerjük azt a dalt, amelyet lakodalmi ágyvivő dalként énekeltek (24.). A menyasszonykísérő; vagy ahogy a Mezőföld déli részén nevezték, az ún. késérő dallamok közismertek. Rendszerint kétféle típust játszottak váltakozva a zenészek (25., 83.). Egyébként 26