Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteinek kérdéséhez
termét díszítő mozaikot, melyet az újkori bontás előtt lerajzoltak. A mozaik 800-ban, közvetlenül Nagy Károly császárrá koronázása előtt készült ; ábrája szerint a trónuson ülő szent Péter jobbjával palliumot ad III. Leó pápának, baljával pedig zászlós lándzsát nyújt a térdeplő Nagy Károlynak(8). Ugyanilyen ábra István király koronázására is készülhetett volna azzal a jelentéssel, hogy Szent Péter trónusából II. Szilveszter pápa palliumot nyújt át a magyarok érsekének és zászlós lándzsát Istvánnak. A Szent Péter kezéből átnyújtott vexillum égi kéznek megyarázza a LANCEA REGIS érmen a lándzsát tartó kezet, s biztosan 1000-re datálja az érem verését. A STEPHANUS REX vereteket egy gazdaságtörténeti meggondolás alapján is az 1020 utáni évekre datálhatjuk. István király a fél évszázados görög—magyar ellentét után, az 1010-es évek végén szövetséget kötött II. Bazileiosz császárral, vele együtt részt vett a bolgár hadjáratban(9), Imre herceget egy görög hercegnővel házasította össze és kedvéért Veszprémben görög apácamonostort létesített. Erről kiadott oklevele, melyet Kálmán átirata is Szent Istvánhoz kapcsol, és görögnyelvű alapítója a házasság utánra datál, az 1020-as évekre tehető(10 11). Az oklevél az önálló termelők egységét kapnosz-ban, füstben adja meg, ami e korban görög adózási műszó volt(u). így nevezték a birodalomban minden szabad paraszt adóegységét, mely szerint a „füstpénz” (kapnikon) adót fizették. Márpedig a füstpénz (fumarium) az Árpád-kori Magyarországon a „szabadok dénárai” (liberi denarii) adó másik neve volt(12). Mivel ezt Könyves Kálmán már megreformálta és Péter király előzőleg külön adót vetett ki, a füstpénz visszavihető István korára. István ezt minden bizonnyal bizánci hatás alatt vezette be; a 8 dénár (valójában féldenár) értéke ugyanis nagyából egyez a bizánci kapnikonéval. A kapnikon összege 2 miliaresion volt, s mivel 12 (8) P. Classen, Karl der Grosse. Düsseldorf, 1908, 570 ; P. E. Schramm, Die deutschen Kaiser und Könige in Bildern ihrer Zeit. 1928, 4 c —d ábra. — Magyarországon foglalkozott vele Polner O., A magyar szent korona felső részének kérdése. Kolozsvár, 1943, 85, 135-137. (9) Györffy Gy., Actes du XII. Congres International des Études Byzantines. Beograd, 1964, 149. (10) Moravcsik Gy., Studia Byzantina. Bp, 1967, 333- 335. (11) Gyomlai Gy., Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. Budapest, 1901, 17; Czebe Gy., A veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Budapest, 1916, 40. (12) Cf. Györffy Gy., MTAOK, XXII, 1973, 64, s itt irodalom. miliaresion tett ki 1 pensa aurit (aranysolidust), a bizánci füstadó 1/6 pensa volt(13). Minálunk a pensa, auri I. László alatt 40 dénár volt, de Hóman István obulusaiból 60 dénárt számít egy pensára(14), s így a 8 denáros füstadó László korában 1/5 pensât, István korában l/7'5 pensât tett ki. A füstpénz meghonosítása csak 1018 utánra valószínűsíthető. A dénáradó bevezetése valószínűleg István király tömeges dénárverésével volt kapcsola tos. Kézenfekvő a feltevés, hogy a dénáradó szolgált István pénzeinek elterjesztésére. Nagy Károly 796. évi frankfurti kapituláréja szerint az új pénzt minden civitas-ha és emporiumba szétvitték és a nép köteles volt elfogadni(15). Magyarországon is a várak és a vásárhelyek lehettek a pénz forgalomba hozatalának helyei, s itt szerezhette be a magát „szabadnak” tekintő adózó a pénzt, olyan módon, ahogy a dömösi prépostságnak adományozott udvari parasztok a terményadó mellett fizetendő 1 sókockát megvásárolni voltak kénytel enek a király vagy a királyi egyházak megbízottaitól(16). A dénár megvásárlása a paraszti gazdaságban megtermelt tinó ellenében történhetett. Az uralkodó az ökröt utóbb is szedte sajátos adónemként, aminek oka a lábas jószágnak az uralkodó megbízásából történt kivitele volt. Az a gazdasági és politikai rend, ami a dénár forgalomba hozatalát országszerte lehetővé tette, az 1010-es évek előtt nem alakult ki. Ami a STEPHANUS REX feliratú érmek verési idejét illeti, Gedai rámutatott, hogy a temetőkben István, Endre, Béla és Salamon érmei egymáshoz viszonylag közel kerülnek elő, s pénzverésünk kezdeteit Huszár Lajosnak a külföldön talált, érmek numizmatikai alapon való keltezésével egybehangzóan 1015—1020 utánra tette. Gazdaság- és politika-történeti meggondolások ezt a datálást támasztják alá. Györffy György (13) G. Ostrogorsky, Gesehichte des Byzantinischen Staates. München, 1942, 152— 154. (14) Hóman B., Magyar pénztörténet. Budapest, 1916, 118. (15) Ph. Grierson, Carl der Grosse (cf. 8. jegyz.) I, 501. (16) Szabó D., MNy, XXXII, 1936, 133. 288
