Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Huszár Lajos: A pénzverés helye Magyarországon a XI. században
cegek székhelyét jelentette a pénzeken. Úgy véljük, hogy ezek után igen valószínű, hogy a Regia Civitas sem jelenthetett egyebet a magyar pénzeken, mint a királyi székhelyet. Itt jutunk el a probléma lényegéhez, ti. vajon hol volt az a királyi székhely, ahol a pénzeket verték, illetve a Regia Civitas melyik királyi székhelyet jelenti? A XI. század elején ugyanis Magyarországon nemcsak egy határozott királyi székhely volt. Vannak vélemények, amelyek szerint több királyi székhellyel is lehet számolni?3), de kettő mindenesetre különös jelentőségre emelkedett : Esztergom és Székesfehérvár. E két királyi székhely jelentőségének vagy egymáshoz viszonyított fontosságának a kérdésével ezúttal nem foglalkozunk, csupán átvesszük a történeti kutatások állásfoglalásait. így Sinka István és Pleidell Ambrus megállapította, miszerint Esztergom már a királyság előtt is jelentékeny hely volt?4). Géza fejedelem és talán elődei is itt tartották az udvarukat. Azután királyi székhely lett,továbbá a domanialis királyi háztartás központja és egyben egyházi központ is. Székesfehérvár pedig Fügedi Erich szerint már Géza fejedelem korában fejedelmi központ volt, majd Bonis György összefoglaló tanulmánya szerint a király egyik székhelye, amely egyre inkább Sacralis jelleget öltött?5). Ezek szerint tehát mindkét város jelentékeny királyi székhely volt és így elvileg mindkettőben elképzelhető a pénzverő működése. A kérdés tehát továbbra is az, hogy a két székhely közül melyikre vonatkoztatható inkább a Regia Civitas kifejezés. Mindenesetre nem mellőzhető tény, hogy — Györffy György kutatásait véve alapul a koronázási paláston és a veszprémi püspökség oklevelében (1009) Székesfehérvár neve Alba Civitas formában tűnik fel (a város német neve Weissenburg, magyar neve pedig a tihanyi alapítólevél szerint Feheruuaru)?6). Tehát a város már a XI. század legelején önálló határozott névvel rendelkezett. Esztergomnak pedig ugyancsak Györffy György megállapítása szerint 1000 körül nem volt egyértelműen használatos neve. A későbbi Strigonium név eredete nem tisztázott?7). Mindebből logikusan az következik, hogy amennyiben a pénzverde Székesfehérvárott működött, érthetetlen lenne miért nem a város akkor már ismert neve Alba Civitas került a pénzek hátlapi köriratába. Esztergom esetében viszont egészen más a helyzet, mert nem lévén a városnak egyértelműen használt neve, érthető a Regia Civitas, azaz királyi város megjelölése, ha ezen a (S) Bonis Gy., Székesfehérvár az Árpádház székhelye. Székesfehérvár Évszázadai, I, 1967, 49—58. (4) Sinka I., Magyarország Árpád-kori fő-és székvárosa Esztergom. Szeged, 1936; Pleidell A., A magyar várostörténet első fejezete. Sz, LXVIII, 1934, 42. (5) Fügedi E., Székesfehérvár korai története a város alaprajzában. Székesfehérvár Évszázadai, 1, 1967, 27—30; Bonis Gy., o. c. (6) Györffy Gy., Székesfehérvár feltűnése a történelmi forrásokban. Székesfehérvár Évszázadai, I, I 9 — 25. (7) Györffy György opponensi véleményében hangzott elGedai István kandidátusi vitája alkalmából. királyi székhelyen történt a pénzverés. Ilyen formán a vársonevek elemzése alapján az esztergomi pénzverés tűnik fel valószínűbbnek, de mai logikával levont következtetés alapján, tehát a tényleges gyakorlat lehetett azért más is. Ami az érmek hátlapján levő másik nevet illeti, az nem sokat segít a kérdés megoldásánál, mert a Pannonia név véleményünk szerint nem a verdehelyre utal, illetve nem vonatkoztatható semmilyen városra sem. Hóm an Bálint a Magyar pénztörténetében e név jelentését általában Magyarországra vonatkoztatta?8). Ezt a véleményt valószínűsítik azok az adatok, melyek a magyar királyok XI. századi címe körül kifejlődött vitában közlésre kerültek?9). A vita érdemi részével nem kívánunk foglalkozni, csak kiemeljük belőle azokat a forrásközléseket melyekből kiderül hogy 1055-ben a tihanyi alapítólevélben „Andreas rex Pannoniarum” szerepel, majd I. László korából 1079/1080-ban „ceteri primates tocius Pannoniae”, 1095-ben „plures principes Pannoniae” fordul elő, ezenkívül pedig XI. századi oklevelek későbbi átirataiban is találhatók hasonló kifejezések „Pannoniarum rex” vagy „in Regno Pannonico” formában, Tehát 1050—1110 között a rexPannoniae a királyi cím formája, melyben Pannonia nyilván az egész országot jelentette. Márpedig, ha Pannonia az oklevelekben, mint királyi cím része jelentkezik, akkor ezen analógia alapján valószínűtlen, hogy a pénzeken más jelentése lenne. Különösen valószínűtlen, ha figyelembe vesszük, hogy Salamon egyik érmén „Pannonia tera” kifejezés olvasható?10). Ezek után Pannonhalma végleg kiesik a lehetőségek közül, de az is valószínűtlen, hogy az érmeken Pannonia bármilyen pénzverőhelyet is jelölne. Tovább folytatva a pénzverőhely hollétének a megállapítására vonatkozó kutatást, semmiesetre sem mellőzhetők el az éremleletek által nyújtott, egyelőre sajnos elég sovány bizonyító adatok sem. Átnévze az ismert leletanyagot, kiderül, hogy mindkét királyi székhely környékéről kerültek elő ugyan a XI. század elejéről származó éremleletek, de elég csekély számban. Székesfehérvárott a Maroshegyen kiásott Árpád-kori temetőből származó két András dénár (C.ll.)?11) és egy tömegleletből való Salamon pénz?12) érdekes a számunkra. Esztergomból pedig a Vasútállomás körül feltárt sírokból előkerült érmek (I. István, Péter és I. Endre pénzei) említhetők. A Székesfehérvárról származó érmek inkább csak a sírleletek keltezése szempontjából értékes emlékek, az esztergomi lelőhelyű érmeknek azonban ezen túlmenőleg is van még bizonyos jelentősége részünkre. Ezeket ugyanis a Vasútállomás mellett feltárt sírokból azon a területen találták, ahol a középkorban Kovácsi község feküdt. (8) Homan B., Magyar pénztörténet. Bp., 1916, 456. (9) Nagy G., A magyar királyok címe a XI. században. Turul, XXIV, 1906, 112 — 116. — Ugyanerről a kérdésről: Melich J., Magyar Könyvszemle, 1904, 115; Sufflay M., Turul XXIV, 1906, 46; Erdélyi L., Turul, XXVI, 1907, 149-161. (10) CNH, I, 21. sz. (H) XK, XIII, 1914, 72. (12) MKË, VII, 1913, 161. 278
