Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
László Gyula: Géza-kori pénzverésünk kérdéseiről
GÉZA - KORI PÉNZVERÉSÜNK KÉRDÉSEIRŐL Felkértek, hogy tartanék-e tudományos ülésszakon előadást Géza fejedelem pénzveréséről, arról a kérdésről tehát, amelynek első megfogalmazója én voltam. Az előadást nem vállaltam, mert tanulmányom megjelenése óta nem jutottam tovább. Ellenben örömmel szólok hozzá, mert az utóbbi években figyelemreméltó gondolatok vetődtek fel pénzverésünk kezdeteiről. Die Anfänge der ungarischen Münzprägung című dolgozatom!1) után felelevenedett vitát és annak irodalmát Gedai István világosan összefoglalta bevezető előadásában, s ezért most nem térek ki erre, csak azt szeretném elmondani, hogy az újabb kutatások, különösen a Gedai István által közölt LANCEA REGIS feliratú dénárok sok mindenben terebélyesítették tudásunkat, de azokra a kérdésekre, amelyek miatt kénytelen voltam megfogalmazni azt a tételt, hogy pénzverésünk voltaképpen Géza korában kezdődött volna, nem adtak megnyugtató választ. Éppen ezért nem hiszem, hogy ezt a kérdést ad acta tehet nők. Szeretném röviden felidézni azt a kényszerítő erejű gondolatmenetet, amely Géza kori pénzverésünk feltevéséhez vezetett és amelyet még ma sem érzek idejétmúltnak. 1. Figyeltem hazánk területén a pénzforgalmat a népvándorlás korában. Huszár Lajos nagyszerű anyaggyűjtéséből arra a következtetésre kellett jutnom, hogy így vagy amúgy, de a Kárpát medencében az egész népvándorlás kor alatt valamiféle pénzforgalom mindig volt, sőt még kísérletek is történtek arra az avar időkben, hogy önálló pénzverést indítsanak meg, a X. században még a dirhem hamisításának lehetünk tanúi. Mindez természetes is, mert a Kárpát-medence központi fekvése miatt nem maradhatott ki a pénzforgalomból, a kereskedelemből. Az így készített számvetésből éppen csak Géza kora hiányoznék, az a kor tehát, amikor a magyar állam (1) Annales Universitatis Budapestiniensis, IV, 27-53. szilárd alapjait lerakták. Jól tudjuk, hogy néhány évvel azelőtt hazánkból a kereskedők a prágai vásáron az arany mithkált, a nemzetközi valutát használták. Mindez eleve valószínűtlenné teszi, hogy az egész népvándorlás korából éppen Géza fejedelem kora esnék ki. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben ismét kísérlet történt arra, hogy a griffes-indás csoportot éppen a temetőkben talált későrómai pénzek alapján a későrómai idők közelében helyezzék el(2), ezek a kísérletek azonban elsietettnek bizonyultak. Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy későrómai pénzek, mint sírmellékletek megtalálhatók a X—XI. századi, Árpád-házi királyok pénzeivel keltezett temetőinkben. E szokás folyamatossága a griffes-indás temetőket a X. század közelébe hozza. Felvetettem már a gondolatot, hogy a „halánték-karikás nép”, amelynek temetőiben meg van az a szokás, voltaképpen a griffes-indás nép késői utóda, úgy ahogy ezt az embertani vizsgálatok is sejtetik. Ez annyit jelentene, hogy a griffes-indások tömegei földmívesként , sőt szolgasorba süllyedve illeszkedtek bele az Árpádok állaniába, s ők alkották volna a falusi magyar nép zömét. Elgondolkoztató feltevés, amely sok mindent magyarázna, amire eddig csak erőltetett magyarázatok születtek a „szabad pásztorok szolgasorba süllyedésével” stb. De ez a kérdés most kívül esik mondanivalónk lényegén. Zárjuk tehát első pontunkat azzal, hogy érthetetlen lenne, hogy a népvándorláskor-honfoglaláskor pénzforgalmában éppen Géza korában keletkeznék szünet. 2. A fenti fejtegetések ellenőrzéseként a továbbiakban Géza személyiségét, politikáját vizsgáltam. Nem szeretném itt ismételni amit házasságáról és leányai kiházasításáról írtam, csak megemlítem, hogy mindez nagyvonalú politikai tervezésre vall. Minderre a koronát Gizella és fia házassága tette fel. (2) Vorgroßmärisches Gräberfeld in Dőlni Dunajovice. Praha, 1972, 3-63. 275
