Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
is, hogyha a CXH. I. 1. az első magyar veret, akkor teljesen szabályszerű, hogy miért veretnek királyaink egészen I. Lászlóig (1077 — 95) csak obulnst(88). Egyetértett abban eddig a kutatás, hogy a királyi hatalom egyik legfontosabb megnyilvánulása a pénzverés(89). Lehetetlen, hogy ezt a jogot I. István 1015-ig csak a denárverés szűk hatókörében gyakorolta volna. Feltevésemet egy gyakorlatibb érvvel is megerősíteni vélem. A nagyharsányi lelet második verőtővel készült csaknem minden példányát erőteljesen körülnyírták, s úgy tűnik, hogy ez felfogható az obulus súlyhoz való közelítésnek. Huszár Lajos a CNH. I. 1. átlagsúlyát — nagyszámú pénzt lemérve 0,76 grammot kapott, s ehhez hozzáadva aHóman által javasolt 5%-ot az al marco verés eltérései és a kopás miatt — 0,8 grammban határozta meg(90), de súlyhatárai Hó man Bálint szerint 0,556 — 0,962 gramm között vannak(91), ezt figyelembe véve a nagyharsányi lelet második csoportjának 14 érme — az épekkel együtt a következő csoportokat mutatja: obulusnak túlnehéz 7, a legnehezebb és az átlag között van 5, nagyjából az átlagsúly kórül 1 és igen könnyű 1 db(92). Mivel a pénzek köriilnyírását eddig először csak!. András (1046 — 60) CNH. I. 12. obulusánál figyelték meg(93), e korai köriilnyírás feltevésem elfogadására késztető érv lehet. Nehezebb kérdés a nagyharsányi 40 db és a két külföldi dénár egymáshoz való viszonyának tisztázása, hiszen a magyarországiak mellett szól leletbeli nagy számuk. Emlékeztetve a stockholmi veret egyszerűsített rajzára, egyes elemeinek tárgyszerűbb voltára, azt a feltevést kockáztatom meg, hogy a két külföldi veret a magyarországiak utánverete olymódon, hogy verőtöveik készítői a némett gyakorlathoz közelítették azok — számukra szokatlan — rajzi elemeit. Végezetül már csak az maradt megválaszolatlan, hogy mikor, milyen alkalomra készült a lándzsás dénár Gedai István 1000—1015 közötti forgalmi pénznek vélte(94), amit a fentiek nyomán nem tartok valószínűnek. Sokkal inkább G y ö r f f y (88) Az I. László uralkodásának végén veretett CNH, I, 28, 32, 33 és 36. már nem obulus, hanem dénár. Hóman B., Magyar pénztörténet. 231. (89) Ibid., 170; Huszár L., o. e., SzIE, 337. (90) Huszár L., o. c., SzIE, 347. (91) Hóman B., Magyar pénztörténet. 178. (92) 1. 27-33. sz.: 1,2977; 1,2353; 1,5803; 1,1149; 1,0771; 0,9947; 0,9891 g. 2. 34-38. sz.: 0,9670; 0,9420; 0,9299; 0,9290; 0,8982 g. 3. 39. sz. : 0,7982 g. 4. 40. sz.: 0,5621 g. (93) Ibid., 213. (94) Gedai I., o. c., 141. (95) Györffy György opponensi véleményének kézirata, 8. Használatának engedélyezéséért ezúton is köszönetét mondok. György álláspontját fogadom el, aki azt hangsúlyozta, hogy a koronázás alkalmából vert dénárról van szó, amely nem kereskedelmi forgalomra készült, hanem az új király felségjogának hangsúlyozására(95). Hogy ilyen — részben emlékpénz jellegű — veretről egyáltalán szó eshet, azt II. Henrik (1002 — 24) két - fektehetőleg mainzi — verete engedi meg (Dbg. 1185-1186.) ezek egyik oldalán HEINRICVS körirat és kereszt van, míg másik oldalukra bizánci két császárt ábrázoló éremkép, elletve II. Hesám cordobai kalifa (976—1008) dirhemének képe került (IS. ábra 4—5). E pénzek készítésére valószínűleg egy-egy nevezetesebb bizánci, illetve, mór követjárás adta az okot(96). Ha tehát a hátlapi REGI valóban Gizella királyné neve rövidítésének bizonyulna, akkor az előlapon ábrázolt királyi lándzsa párjaként a hátlapon a királynéi koronát kell látnunk. E forrásokból egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a királyi koronát — még az aktuális események ellenére is — megelőzhesse, a lándzsa. 1044-ben a ménfői csata után a német évkönyvek a királyi lándzsa német kézbe kerülését emelik ki(97). 1045-ben Péter király aranyozott lándzsa képében adta át Magyarországot III. Henrik császárnak(98). 1074-ben pedig, VIÍ. Gergely pápa Salamon királyhoz írott levelében lanceam coronamque-t említ, vagyis a lándzsát az első helyen("). A REGINA GISLA feloldást elvetve az a magyarázat kínálkozik, hogy a dénár két oldalán a király a hatalmi jelvényeit, a lándzsát és a koronát ábrázoltatta. Ezen éremképeket a királyi megrendelő kívánságára, magyar mesteriek ? ) készítették el — a veretek súlyátlagát kivéve a német pénzveréstől függetlenül. Mivel a koronázás 1000 karácsonya, illetve 1001 első napja között történt meg (J0°), a dénárt István 1001 táján verethette. Mindebből s a fentiekből viszont az is következik, hogy az obulusok verését István még koronázása előtt megkezdte, talán már hatalomra kerülése után, de az a feltevés sem vethető el, hogy Géza nagyfejedelem pénzverését folytatta. Kovács László (96) H. Dannenberg, o. c., I, 460-62; A. Suhle, Deutsche Münz- und Geldgeschichte von den Anfängen bisziim 15. Jahrhundert. Berlin, 19642, 60. (97) Cf. Kovács L., o.c., FolArch, XXII, 1970. 141; és Id., o. c., AArchHung, XXII, 333 — 34. (98) Id., o.c., FolArch, XXII, 1970, 141; Id., o. c., AArchHung, XXII, 1970, 334. (99) Ibid. (100) Györffy Gy., A magyar egyházszervezés kezdeteiről éijabb forráskritikai vizsgálatok alapján. MTAOK, XVIII, 1969, 216- 17. 272
