Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)
O. Trogmayer: A Kőrös-csoport és a vonaldíszes kerámia
heiten mesolithische Jägergruppen besiedelten, muß trotz des erwähnten Mangels an archäologischen Funden abgelehnt werden. Die Gleichzeitigkeit wirft aber die Frage auf, wie die präsumierten frühen linienbandkeramischen Gruppen den Prozeß der Neolithisierung überstanden haben. Ob sie die Errungenschaften des Neolithikums wirklich von der Körös-Gruppe übernahmen, oder der Prozeß der Neolithisierung sich so rasch abspielte, daß einige südliche Impulse dieses Gebiet unmittelbar erreicht haben. Haben sich die Kulturen mit verschiedener Keramik infolge der differenten neolithischen Grundbevölkerung herausgebildet ? Vorläufig können wir diese Fragen mangels eingehender Ausgrabungen nicht beantworten. Es ist nämlicht einmal die Vermutung nachgewiesen, daß der Fundort Gyálarét die älteste Phase innerhalb der Körös-Gruppe vertritt. Die Jagd, die Sammeltätigkeit haben nach unseren Vorstellungen noch lange Zeit hindurch eine wichtige Rolle im Leben der Gruppe gespielt, fast alle Siedlungen der Gruppe sind als eine separate Phase aufzufassen. Über die Dichte der postmesolithischen Bevölkerung haben wir vorläufig keinerlei Angaben. Es ist aber wohlbekannt, daß die Neolithisierung mit einer sprunghaften Bevölkerungszunahme verbunden war. Es scheint wahrscheinlich, daß man anfangs nur mit der Existenz einiger Stämme rechnen muß. Die bisherigen zusammenfassend, setzen wir über das chronologische Verhältnis der Körös-Gruppe und der Alfölder- Linienbandkeramik folgende voraus. Die Herausbildung der frühesten Linienbandkeramik auf dem Xord-Alföld soll sich mit der Entfaltung der Körös-Gruppe annähernd gleichzeitig vollzogen haben. Spuren für die Verbindung der sich bereits ausgestalteten Kulturen sind die auf dem Fundort Gyálarét gefundenen linienbandkeramischen Bruchstücke. Die klassische Phase der Alfölder Linienbandkeramik kann mit der späten Epoche der Körös-Gruppe für größtenteils gleichzeitig betrachtet werden, ihre Herausbildung hat sich aber noch vor der Protovinca-Zeit vollzogen. Am Anfang des mittleren Neolithikums hat die expansive linienbandkeramische Bevölkerung die ethnischen Elemente der Körös-Gruppe verdrängt bzw. in sich aufgehen lassen. Letztere bedeuten die Grundbevölkerung der frühen Vinca-Kultur auf der Maros-Gegend. Am Anfang des mittleren Neolithikums zerfielen die großen Kultureinheiten nach der Entstehung der bodenständigen, hauptsächlich Ackerbau treibenden Gemeinschaften auf lokale Gruppen bzw. Kulturen. So eine lokale Gruppe ist auch die Szakálhát — Lebö Gruppe, die während des mittleren Neolithikums das Zentralgebiet der Körös-Gruppe eingenommen hat. Diese Entwicklung bedeutete eine lange geschichtliche Zeitspanne, deren verschiedene Stationen vorläufig noch unbekannt sind. Szeged 0. Trogmayer A KÖRÖS CSÖBÖRT ÉS A VONALDISZES KERÁMIA A Körös csoport származásáról alkotott vélemények megoszlanak. Sokan Kisázsiából vagy Thesszáliából idevándorolt kultúrának tartják. A Protosesklo kerámia azonban (amelyet egy ilyen előzménynek tekintenek ezek az elméletek) nem lehet a csípett díszű kerámia őse, előzménye, kiindulópontja, genetikus őse. A gazdaságtörténeti adatok egyébként is azt mutatják, hogy a csípettdíszű kerámia (-Körös csoport) nem délről vándorolt be a Kárpátmedencébe. A helyi későmezolithikus - mezolithikum utáni őslakosság a mediterrán területek hatásait vette ugyan át, de saját ősi tradíciói szerint alakította tovább, és ezeket a tradíciókat sokáig meg is őrizte, elsősorban éppen kerámiájában. Szerző szerint ez a neolitizálódás a csípett díszű kerámia területén a Protosesklo időszak előtt játszódott le, és igen gyorsan. Az őslakosság létét, jellegét elsősorban Lepenski Vir I —TI. rétegének leletei bizonyítják, illetve dokumentálják. Lepenski Vir kultúrája, éppen egészen sajátos jellege miatt nem lehetett kis területre, vagy éppen egyetlen lelőhelyre szorítkozó. Egy vallásos rendeltetésű törzsi kultuszcentrum lehetett. Egy új lelet felveti annak a lehetőségét, hogy az Alföldön is el volt terjedve a Lepenski Vir művelődés. A szóbanforgó lelet- egy Szalkszentmárton környékén talált szórványlelet, egy homokkőből készült emberfej-ábrázolás, amelyhez nyak és törzs is csatlakozhatott, de az letört. Ez a lelet tipológiai lag szerző szerint Lepenski Vir kőplasztikáihoz hasonló, és így a Lepenski Vir kultúra lelete lehet. Lepenski Vir kultúrája és a Körös csoport nem érintkeztek. A közöttük levő időre fel kell tételezni egy ma még ismeretlen, ún. protoneolithikus művelődést. A vonaldíszes kerámia helyi, mezolithikus előzménye, az őslakosság nem lehetett azonos a Körös csoport területén élt őslakossággal. Éppen ebben van a Körös csoport és a magyarországi vonaldíszes kerámiák közötti különbségek egyik oka. A vonaldíszcs kerámia kezdetét azonban mindenképpen a Körös csoport periodizációjának alapján kell megoldani. Több adat szerint a vonaldíszes kerámia a Körös csoporttal egyidőben alakult ki. A Körös csoport területének északi részét a vonaldíszes kerámia csak életének későbi időszakában szállta meg. A Körös 75
