Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kállay István: Székesfehérvár város bíráskodásának XVIII. százado forrásai
követő, vagy országos körözés alapján elfogott idegen (nem városi) szerepelt vádlottként. Székesfehérvár — mint ismeretes — 1703-ban szerezte vissza szabad királyi privilégiumát, önálló bíráskodását ettől az időtől számíthatjuk még akkor is, ha tudjuk, hogy a budai kamarai igazgatás ellenállása és a Rákóczi-felkelés megakadályozta annak gyakorlását. Legtöbb szabad királyi városban a 12 tanácsos közül kettő a bíróval és a hites jegyzővel alkotott széket,1 nagyobb ügyekben többen döntöttek. A szabad királyi városok büntetőszékén részt vevő tanácsosoktól egyes városokban jogvégzettséget követeltek. Székesfehérvárott a bíróval együtt 12 tanácsos alkotta a városi tanácsot, amely teljes létszámban intézte, illetve vezette a város igazgatását és bíráskodott. Az üléseken általában 10—12 tanácsos vett részt. Rendszerint a tanács nem tartott külön bíráskodási sessiot, hanem hetenként kétszer, az igazgatási ügyekkel vegyesen tárgyalt büntető ügyéket. 1771-től kezdve a helytartótanács rendeletére hetenként egy-két alkalommal külön sessio judiciaria-t tartottak.2 Kisebb ügyeket a bíró és a tanácsosok — session kívül — szóban intéztek el. Az ilyen ügyekről tanácsülésen az egész tanácsot tájékoztatták. Ezt a jegyzőkönyvbe is bejegyezték. Az üléseken a bírón és a tanácsosokon kívül részt vett a jegyző és a kapitány is. Előbbi a jegyzőkönyv vezetése és a szakszerűség biztosítása, utóbbi az esetleges személyieírások, körözések tudomásul vétele céljából.3 4 A közölt körözések, személyleírások közzétételéről is a kapitány gondoskodott. A külső tanács és tribunus plebis (szószóló) nem vettek részt a bíráskodásban még akkor sem, ha azon a tanácsülésen, melyen ők is jelen voltak, az igazgatási ügyek mellett büntető ügyek is napirenden voltak. A székesfehérvári szószólónak adott utasítás 8. pontja határozottan meg is tiltotta, hogy „a magistratus előtt folyó pörökben és igazságnak szolgálatásiban, melyek az arra hiteztetett bíró- és tanácsosokra bizattattak, kik előtt a föllebvaló igazság szolgáltatására a pörösöknek szabadság engedve vagyon, magokat a polgárok előljáróviá avassák”A A bíráskodásban részt vevő vagy azzal kapcsolatban lévő szemlyék fizetése igen változó képet mutat : (1779)5 bíró 500 Ft tanácsos 300 Ft jegyző 500 Ft ügyész 100 Ft vásárbíró 120 Ft bírósági szolga 36 Ft darabont 15 Ft hóhér 12 Ft hóhérsegéd 7 Ft 1. VINKLER J. : A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a Mohácsi vésztől 1848-ig. II. (Pécs 1921) 252. 2. Székesfehérvár város levéltára. Protocollum correspondentionalium 1774—77. 1777. máj. 23. Protocollum sessionale 1771—75. 1771. máj. 31. 3. Protocollum sessionale 1782—84. 1782. febr. 25. 4. Ibid. 1781. jún. 26. Acta politica et juridica Fase. 1781. Nr. 204. 1781. szept. 21. 5. Protocollum camerale 1779. 94
