Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
Jánost, Tőtősy Lászlót és Sannolt János katonai írnokot jelölte bírónak, de az időközben fellángolt magyar—német ellenségeskedések miatt a kamarai adminisztráció a szóba sem hozott Theiss Keresztélyt nevezte ki.8 Az eddig felsorolt adatok és tények tipikus, a háborúk után elkerülhetetlen szituációt tükröznek: katonai és polgári vezetés osztozik a város irányításán. Az adatok hátterében olyan konfliktusok rejtőznek, amelyek a XVII. század utolsó évtizedében hol fellángolnak, hol elcsitulnak, aszerint, hogy ki mutatkozik erősebbnek. A katonai és polgári vezetés egy lényeges kérdésben megegyezett: minél előbb be kell telepíteni a kipusztult várost. A probléma gyakorlati megoldása már korántsem bonyolódott nehézségek nélkül. Székesfehérvár lakossága a török hódoltság előtt is vegyes volt, a szám szerint többségben levő magyarok mellett németek, olaszok, szerbek is laktak itt.9 A felszabadult város lakói A régebbi és az újabb helytörténeti munkák megegyeznek abban, hogy a lakosság nagy része az ostrom előtt elmenekült és Vas, Veszprém, Komárom és Győr megyéből visszatért magyarokból, az osztrák tartományokból elindult telepesekből és rácokból állott. (A rác elnevezés a különböző szerb és bolgár lakosok együttes megjelölése.) Még két népcsoport képviselőit kell megemlítenünk: a törökökét és a cigányokét. Igaz, hogy róluk létezésükön kívül semmi részletesebb adatunk sincs, se nevüket, se foglalkozásukat nem ismerjük. A Belváros hét házában laktak törökök, a 14., 22., 105., 106., 149., 177. és 223. szám alatt: „foemina Turcica”, „rimanente Turca”, „una foemina Turca” megjelöléssel.10 A cigányok ittlétének bizonyítására két adatot találtam. Báró Cheverelli városparancsnoknak itteni két házához a császári és királyi kommisszió megbízásából Vánossy Lőrinc harmincados-provizor szőlőket, szántókat, kaszálókat és réteket adományozott. Az ingatlanok között van egy nyári lak is, amelynek elhelyezkedését az 1690 január 14-én kelt Consignatio így írja le: „Ein lusthaus sambt dem Plaz bey dem Zigainer Thor von der Palanka an bis dahin 47 Claffter.”11 Az említett Cigánykapu vagy Cigányok kapuja azonos a harmadik városkapuval, a Csikvári kapuval. A Csikvári kapu elnevezés a névadás egyik szokásos módjára vall: a kapu azon helység nevét kapta meg rendszerint, amely felé vezető úton elhelyezkedett. Példaként említhetjük városunk másik két kapuját: a Budai és a Palotai kaput, vagy a budai vár Bécsi kapuját. A török uralom megszűnése után a városnak a déli részén élhettek a cigányok, és csak a Csikvári kaput használhatták. Elképzelhető, hogy a város déli kapuja egy, a sajátos használatra mutató ragadványnevet is kapott.12 A cigányokat a város vezetősége nemkívánatos eleineknek tartotta. 1690 április 19-én a magisztrátus feliratot küld a budai kamarai adminisztrációhoz, amelyben elintézésre váró kérelmeit és sérelmeit sorolja fel. A 10. pontban támogatást kér a cigányok eltávolításához: „wegen der Abschaffung der zugainer.”13 8. Ibid. 186. 9. KÁROLY J.: Fejér vármegye története. 11(1898). SCHNEIDER M.—JUHÁSZ V.: Fejér vármegye. Magyar városok és vármegyék monográfiája XXII (1937). LAUSCHMANN GY. : Székesfehérvár története. Kézirat 1912-ből a Fejér megyei Levéltárban (továbbiakban: FML). 10. Népösszeírások I. 1688. május, III. 1688. október FML. IV. A 1002/e. (Továbbiakban: Nö.) 11. Acta politica et iuridica fase. I. 2. FML. IV. A 1002/b. (Továbbiakban : APoI.) 12. SOMKUTI É.: Székesfehérvár harmadik városkapujának történetéhez. Fejér megyei Történeti Évkönyv 5 (1971) 169—170. 13. Protoeolla Civitatis Albensis I. 1690. április 19. FML. IV. A 1002/a. (Továbbiakban: Prot.)
