Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
Előírta papjainak, hogy prédikációjukat pontosan írják le, ő maga járt elől a jő példával. Tartalmas, ízes nyelven írt prédikációit a protokollum kötetei megőrizték. Előírta a papok számára az esztendőnkénti lelkigyakorlatot, a 3 havonként kötelező „capitula pastorum”-ot, lelkipásztori gyűlést. Ezek ne baráti összejövetelek, eszemiszomra való alkalmak legyenek, hanem a gyakorlati lelkipásztori kérdések megbeszélésére szolgáljanak. Előírta, hogy az ebéd maradjon el, helyette egyszerű, legfeljebb 4 fogásból álló étkezés legyen, nehogy valaki „evésben-ivásban elnehezedjék”. Ezeken az összejöveteleken a püspök is részt kívánt venni esetenként, tehát előre jelezni kellett a püspöki irodában a gyűlés időpontját. 1779. március 6-án kelt a püspök leghosszabb jogi alkotása, a 37 folio oldalra terjedő szabályzat a nagykovácsi „megholtak üdvösségét szolgáló” konfraternítás számára.240 Ezt mintának szánta az abban az időben elterjedt vallásos egyesületek szabályzatai számára. A II. József által hozott rendeletek azonban nem tették lehetővé ezeknek az egyesületeknek a működését. Sélyei püspök nagy olvasottságára mutatnak a szabályzatban alkalmazott idézetek a szentírásból, a szentatyák műveiből és a pápai megnyilatkozásokból. Ugyanezen év őszén megalkotta az új egyházmegye központja, a püspöki iroda vezetésének a szabályzatát. Egy kezdő egyházmegyében, ahol semmiféle tradíció, irodai rutin nem létezik, nélkülözhetetlen ilyen szabályzat. „Ami az ügyvitel érdekében a nagyobb egyházmegyékben történik, ugyanannak meg kell lennie a kisebb egyházmegyében is. De mivel a kezdő kis egyházmegye sok hiányt szenved, a felesleges nagyzolásoktól tartózkodni kell.” Éppen ezért a szabályzat a püspöki iroda vezetését és teljes ellátását egy emberre bízza. A szertartó, a titkár és az irodaigazgató feladatát egy személy látja el. Előírja a bejövő és kimenő iratok lemásolását a protokollumba. Ennek a rendelkezésnek köszönhetjük, hogy a protokollumok a püspök minden rendelkezését, levelét, sőt beszédeit is megőrizték számunkra. Ezek nem máshonnan átvett szabályzatok, hanem egyéniek, jellemző erre éppen a püspöki irodai szabályzat, amely után két üres oldalt hagy az esetleges pótlások számára.241 242 243 1779. szeptember 23-án tartott püspöki konzisztorium határozata értelmében P. Vendelinus fehérvári öreghegyi remetét az egyházmegyéből eltávolították részeges, kötekedő magatartása miatt. A város új remetét juttat az öreghegyi remeteségbe. A püspök 1780-ban erre az alkalomra írta meg szabályzatát, amiben rögzítette a remete napirendjét, aszketikus gyakorlatait és lelkipásztori feladatát.1442 1780. január 1-én az egyházmegye konzisztóriumához írt rendelkezésében megállapítja, hogy nincs, aki törődjék a rabokkal. A konzisztorium nevezze meg azt a nyugdíjas papot, akinek a feladata lesz a rabok ellátása. Azt is határozza meg a konzisztorium, hogy a börtönlelkész jelentse a püspöknek, ha a rabok között valaki szükséget szenved. De ezzel nem elégszik meg, hanem 1780. március 14-én pontokba foglalta a börtönlelkész számára írt szabályzatot. Külön felhívta a börtönlelkész figyelmét, a börtönbe jutott cigányok oktatására.®43 1780 augusztusában írásba foglalta a székeskáptalan 5 fejezetből álló és 26 folio oldalnyi konstitucióját. A bevezető részben megemlékezik Szent István király kiváltságokban gazdag fehérvári káptalanjáról, ami a török pusztítása nyomán csak romjaiban maradt meg. Mária Terézia az intézményt új életre hívta, mikor „opibus licet longe 240. Ibid. II. 36—72. 241. Ibid. II. 206—221. 242. Ibid. II. 170—180. — A remeték számára Bíró püspök is írt szabályzatot. Vö. PEHM J. op. cit. 173. 243. AEA. II. 271—274. 81
