Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
alkotó reformátusok szerepeltek, hanem többnyire evangélikusok. Példának hozhatjuk fel Mórt, ahol 17 év alatt 72 konverzió volt. Közülük csupán 11 volt református. A többi evangélikus és egy része nyugatról betelepült személy. Olyan tehát, aki kiszakadt egy többségben evangélikus közösségből és most katolikus közösségbe kerülve, abba beilleszkedni óhajtván, katalizált. Székesfehérvárott 1740 és 1750 között 97 református, 57 evangélikus, 10 görögkeleti és 8 egyéb konvertitát említ fel a diárium. Közöttük is több volt a Fehérvárott szolgálatot teljesítő katona. A legeredményesebb támogatás a megye katolikusai számára a telepítés volt, amivel a hódoltság megszűnése után ezen a vidéken számszerint elenyésző kisebbségben lévő katolikusok egy évszázad alatt nemcsak elérték, hanem meg is haladták a más vallásúak létszámát. Az arány természetesen nem csupán a külföldi telepítések révén változott meg. Hozzájárult az ország nyugati, túlnyomó többségében katolikusok által lakott területeiről átköltöző lakosság is. A külföldről hozott telepesek pedig szinte kizárólag katolikusokból rekrutálódtak. Míg a fehérvári esperesi kerület 1747- es kánoni vizsgálata szerint a legnépesebb felekezet a református volt, — „respective plurimi” — addig az egyházmegye megalapításának az évében a katolikusok létszáma megközelítően 29 250, a nem katolikusoké 25 661 volt.212 Az egyházmegye megalapítása A magyar egyházi szervezet, az egyházmegyék beosztása Szent István korától a XVIII. századig nem ment át nagyobb mérvű változáson. A katolikus restauráció nagy vezéregyénisége, Pázmány tervei között szerepelt az óriási kiterjedésű esztergomi egyházmegye felosztása és új püspökségek alapítása.213 Erdődi Gábor egri püspök 1733-ban a király elé terjesztette a szintén hatalmas területet magába foglaló egri egyházmegye felosztásának a tervét.214 215 III. Károlynak a szombathelyi püspökség felállítására vonatkozó szándéka a veszprémi és zágrábi püspökök ellenállásán tört meg.2115 Országos méretű rendezésre elsősorban az ősi egyházmegyék hatalmas kiterjedése miatt volt szükség. A főpásztorok képtelenek voltak hiánytalanul eleget tenni feladataiknak egyházmegyéikben az óriási távolságok miatt. De az általános rendezést sürgette az a sok vita is, ami a főpásztorok és javadalmasok között az egyes területek és plébániák feletti joghatóság tekintetében felmerült.216 Mária Terézia számára a jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után rendelkezésre álló egyházi rendeltetésű birtokok módot adtak az új püspökségek és káptalanok létalapjának a megteremtéséhez. A királynő bizalmi emberét, Koller Ferenc udvari tanácsost szólította fel az egyházmegyék átrendezési tervének elkészítésére, aki Richwaldszky György eszter212. DANYI D.: Az 1777. évi lelkek összeírása. = Történeti Statisztikai Évkönyv. (Bp. 1960.) 175. — Plébánosok száma 32, szerzeteseké 45, lelkészeké és pópáké 42 Danyi közlése szerint. 213. HANUY E. : Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása öszszegyűjtött levelei. (Budapest, 1910—1911.) II. kötet: 116., 296—297., 772. — FRANKL V.: Pázmány Péter és kora. II. (Budapest, 1868—1872.) 308. — BOROVI J. : Az esztergomi érseki egyházmegye felosztásának és a besztercebányai—rozsnyói—szepesi egyházmegyék alapításának története. (Eger. 1962.) Kézirat. 37—42. 214. MESZLENYI a.: Az egri érsekség felállításának, a kassai és a szatmári püpökségek kihasításának története. (Budapest. 1938.) 56. 215. PETRÁK M. : Op. cit. 26—27. 216. A veszprémi püspökök szerteágazó küzdelmet folytattak főpásztori jogaikért. Így a pannonhalmi főapátsággal a somogyi tizedekért, az esztergomi érsekkel a budai, az óbudai, és a visegrádi, a zágrábi püspökkel az elfoglalt zalai és somogyi plébániákért, de renrendezetlen az egyházmegye határa a győri és a pécsi egyházmegyék oldalán is. A Székesfehérvár feletti jurisdikció vitájára vonatkozóan: ld. FÉNYI O.: A székesfehérvári királyi bazilika és kiváltságos prépostság utolsó száz éve 1688—1777—1800. Kézirat Szfv. PL. — A sérelmeket összefoglalja Koller Ignác ad limina jelentése. Ld. VANYÛ T. : Püspöki jelen tések a Magyar Szentkorona országaink egyházmegyéiről 1600—1850. (Pannonhalma, 1933.) 308—309. 77
