Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)

A török alatt, a felszabadítási háborúk idején, s utána az állandó katonai terheket, beszállásolást elszenvedő lakosság — mind az őslakosság, mind az újonnan betelepültek — erkölcsileg megtörtek. A jogrend és közbiztonság nehezen állt helyre. A népesség egy része nemcsak kóbor, hanem fegyveres is volt. Az államhatalom a törvény szigorával iparkodott megfelelő létbiztonságot teremteni. Az emberi életnek nem sok értéke volt. A törvény sűrűn és szinte kegyetlenül alkalmazta a halálbüntetést.163 Az időközönként megjelenő rém, a pestis csak fokozta a létbizonytalanságot.164

Az egyház erkölesszelidítő szerepe egy ilyen zavaros korban szinte felmérhetetlen jelentőségű. Apró mozzanatokból lehet a képet összeállítani, hogyan iparkodtak a papok a megtévedt embert a javulás útjára téríteni. A bűnbánó számára alkalmas penitenciát szabtak ki. így az anyját tettlegesen bántalmazó polgárt Székesfehérvárott arra kötelezték, hogy a plébániatemplomban a vasárnapi szentmisén gyertyával a kezében vezekeljen.165 Egy nyolcvanéves öregember fiát panaszolta be a plébánián, mert minden vagyonát átadta fiának, az pedig hálátlanul kidobta apját a házból. A fiút kötelezték, hogy vagyona felét szolgáltassa vissza apjának.166 Bajok merültek fel a házasságok körül is. Aki tudott, elmenekült törvénytelen asszonyával.167 A székesfehérvári diáriumokban panaszkodik a plébános, hogy sokat zaklatják a házasfelek és jegyesek, akik terheiktől akarnának szabadulni.168 Háromhavi penitenciát szabott ki annak a menyasszonynak, aki jegyességét elégséges ok nélkül felbontotta.169 170 Azt a férjet pedig, akit elhagyott a felesége, és aki ezek után mással akart házasságra lépni, néhány napi elzárásra ítélték, de a csábító nőszemélyt is bebörtönözték.179

Székesfehérvárott a városi és a megyei börtönben a jezsuita és a ferences atyák komoly lelkipásztori munkát végeztek. A jezsuita krónika feljegyezte, hogy amikor a megye bűnügyet tárgyalt, akkor egyházi emberek nem vettek részt a gyűlésen.171 Máskor közbenjártak a vádlottak érdekében. A halálraítélt rabokat felkészítették a halálra. A megátalkodottakért minden templomban imádkoztattak, és különösen a gyermekek imáit kérték.172 Húsvéti gyónásra felkészítették a rabokat is. Nagycsütörtökön a jezsuita rendház a börtön minden lakójának fehér kenyeret és bort juttatott.173 A halálraítélt gyilkos ítéletének végrehajtását a plébános közbenjárására felfüggesztették, amíg mód adódott arra, hogy a gyilkos a meggyilkolt áldozat özvegyétől bocsánatot kérhessen.174 A ferences rend háza a város terén állt. A menedékjoggal rendelkező rendházat a város terén kipellengérezett rabok könnyen elér163. MARCZALI H. : Magyarország története HL Károlytól a bécsi congressusig, 1711—1815.

(Bp. 1898.) 356. in : A magyar nemzet története. Szerk. SZILAGYI s.

164. A már említett 1710. évi pestisjárvány után a legsúlyosabb volt az 1739-es. A fennmaradt adatok arról tesznek bizonyságot, hogy a legtöbb helyen a papok ezekben a veszedelmes napokban kitűnő hivatástudattal rendelkeztek. Székesfehérvárott a külvárosban szolgálatot

■ telj-esítő P. Csupor jezsuita, Ráckeresztúron P. Justinus ferencrendi lett a papi szolgálat áldozata. Székesfehérvárott P. Bertalani'i Pál jezsuita és P. Bolla Ferenc ferencrendi atyák hagyták el a rendházaikat, és költöztek ki a külvárosokba a pestistől különösen sújtott városrészekbe. ,,Patres optabant descendere in arenam meritis plenam . . jegyezte fel a jezsuiták naplója. 1739. év összefoglalása.

165. Diarium: 1702. május 1.

166. Ibid. 1720. szept. 4.

Í67. A bigámiát a törvény halálbüntetéssel sújtotta. Diarium: 1703. nov. 6. — 1724. ápr. 7., Uo. 1740. márc. 14., márc. 17.

168. Diarium: 1724. jan. 11. 1740. nov. 15.

169. IÜ[i|d. 1740. június 1.

170. Ibid. 1703. nov. 10. — ,,Posita ad arestum quaedam matrimonii turbatrix.” 1740. febr. 17.

171. Ibid. 1702. jan. 13. — 1720. jan. 24.

172. Ibid. 1702. márc. 14.

173. Ibid. 1702. ápr. 13., 1704. márc. 20.

174. Ibid. 1704. febr. 9.

21