Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott
kevés a rendelkezésre álló adat, semhogy bővebben lehetne ismertetni. Főhatósága a Haditanács volt, de ellátása az Udvari Kamara hatáskörében volt a Rákóczi-szabadságharc koráig. Még egy katonai jellegű hivatal működött ekkor, ha nem is magában a városban, de közel Székesfehérvárhoz, Fejér megyében. Rendeltetésénél fogva ez is szorosan kapcsolódott a hadsereg szükségletéhez. Alig ismert tény, hogy Seregélyesen („Szeragil”) ekkoriban ágyúöntöde működött, amelynek szintén volt irodája. 1695-ben említi a fehérvári halálozási anyakönyv Telezki János Ferencet, a császári ágyúöntöde hivatalnokai. 1697ben a házassági anyakönyvben szerepel a Bécsből jött Angerer György ugyanebben a minőségben: nyilván Telezki utóda volt. A házasultak anyakönyve még 1722- ben is említi az ágyúöntödét, amelynek prefektusa akkor Heinrich Jakab.55 Hogy meddig állt fenn ez az öntöde és a vele kapcsolatos hivatal, további kutatást igényelne. Nem valószínű, hogy sokáig. A Zehenter-féle budai ágyúöntöde, mely 1726-ban üzemel, bizonyára helyzeti előnyben volt a fejér megyeivel szemben. Sóhivatalnokokról a XVII. század végén Fehérvárott is van adat, 1696-ban Schmid Konrád sóprefektus szerepel az anyakönyvben: ugyanez év júliusában temették el Fosselt Károly sóperceptort, aki eredeti foglalkozását tekintve seborvos volt.56 Az említettek közül egyik sem szerepel a Budai Kamarai Adminisztráció 1694. évi számadás-nyilvántartásában. A sóhivatalnokok nem voltak az akkor szerveződő császári sóigazgatás hivatalnokai, hanem valószínűleg csak megbízottak. Székesfehérvár nem szerepel az 1704. évi magyarországi és erdélyi sóügyi személyzeti kimutatásban sem. Ügy látszik, a sóárusítási jogot Székesfehérvár a többi regáléval együtt már igen korán elnyerte. Királyi sóhivatalról Székesfehérvárott nincsen adat; a tiszticímláras kalendáriumokban a királyi sóhivatali hálózatban Székesfehérvár mindvégig, a XIX. század közepéig hiányzik. Ez pénzügyigazgatásilag annál jelentősebb, mert több szabad királyi városban — Pesten, Komáromban, Szegeden például — a császári, majd 1743 után királyi sóhivatalokból folyik e fontos termék értékesítése, bár az is kétségtelen, hogy ezek elsősorban a vízi utakon fekvő kirakodóállomások voltak. Székesfehérvár igazgatásának szempontjából nagyon fontos volt, hogy a török háborúk megszűntével jelentőségét veszítő vár erődjellegének fenntartása már nem látszott szükségesnek. A várat, már 1702-ben le akarták rombolni, Dumont Miklós, Budán állomásozó mérnök-alezredes már el is készíti ehhez a terveket, mikor a Rákócziszabadságharc ezt a felszámolási folyamatot egyelőre megállította. Társadalmilag a város számára ez a megszüntetés ezért bírt jelentőséggel, mert a várparancsnokok gyakran önkényes fellépésétől így megszabadulhattak. A városban lévő helyőrség tisztjei is elég gondot adtak a városok tanácsainak, de velük szemben mégis könnyebb volt a fellépés, mint az erődparancsnokokkal szemben. A Budai Kamarai Adminisztráció, majd utóda, a Budai Inspektorátus székesfehérvári területi szerveinek elhalása után a város közvetlenül áll szemben az állam55. Az adatokra nézve Id. BONOMI op. cit. 188, 196, 199, 205. A kereszteltek anyakönyvében is szerepel Heinrich 1723. aug. 30-án, mint apa. Rangja: „Praetectus Armamentarii vulgo Zeigwarten hie in praesidio”. 53. 1696. júl. 26. keresztapa D. Conradus Schmid „salis praefectus”. Posseltre vonatkozólag Id. : Bonomi, op. eit. 205. A 49. jegyzetben említett Haast valószínűleg tévesen írták az anyakönyvében „salis praefectus”-nak, mert ő a gabonaügyben működött. 36
