Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Sulyok János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához

ban már említett masszív félbőr-kötésük alapján könnyen felismerhetők és így meg­állapítható, hogy azok száma meghaladja a 2000 kötetet.96 97 98 Több esetben kéz­jeggyel is ellátta könyveit, így könnyebben azonosíthatók. A püspöki könyvtár két értékes kódexét is Steinernek köszönheti. Az egyik egy igen jó állapotban levő, szép kiállítású pergamen kódex a 14. század végéről: ARISZTOTELÉSZ: Metaphysica c. művének latin nyelvű kommentárja finom raj­zolatú iniciálékkal. A másik vaskos papiros kódeic, kolligátum, 5 különböző kéztől származó, kúrzív írású, teológiai tartalmú traktátus. Valamennyi a 15. századból származik: a legkorábbi 1407-ből, a legkésőbb datált kézirat 1468-ból való. De Steiner tudatos ősnyomtatvány gyűjtő is. Ehhez adva volt a lehetőség hosz­­szas bécsi tartózkodása idején. Merjük megkockáztatni azt az állítást, hogy a fehér­vári püspöki könyvtár 502 incunabuluma közül 30 kötet Steiner gyűjtő tevékenysé­gének gyümölcse. Ami az ősnyomtatványok tartalmát illeti két filozófiai művet kivéve, valamennyi a teológiai irodalomhoz tartozik: 1 biblia, 10 dogmatikus mű, 6 erkölcstani, 5 egy­házjogi munka, 5 szentbeszéd gyűjtemény, ill. homiletikai elmélet, végül 1 egyház­történeti mű. — HUGO DE NOVO CASTRO: De victoria Christi c. Nürnbergben 1471-ben megjelent műve könyvtárunk legrégibb ősnyomtatványa. Antiqua gyűjteményünket Steiner 8 művel gyarapította. Ezek közül négy műben található meg a tulajdonos neve, vagy név-jegye, a másik négynél igen nagy való­színűséggel következtethetünk a tulajdonosra a kötés alapján, amely teljesen azonos kivitelezésű egyes, biztosan Steiner tulajdonát képező könyvek kötésével.68 Egykori tulajdonosa miatt különös figyelemre tarthat számot az Ant. 102. jelz. Homilie hoc est conciones c Bázelben 1516-ban Frobenius nyomdájában készült mű, mégpedig Homorogdi Miklós váradi prépost miatt, aki nagy valószínűség szerint a mohácsi csatában esett el több váradi kanonoktársával együtt.99 Steiner szerzeménye a könyvtár egyik igen jó állapotban levő hungaricuma, BONFINI: Rerum Hungaricarum decades-ének 1568-ból való bázeli kiadása.100 Steinert tízéves kormányzása folyamán annyira lekötötték hivatásbeli teendői és gondjai, hogy az egyre használhatatlanabb állapotba került püspöki könyvtár ren­dezésének kérdésével nem tudott foglalkozni. A végleges rendezés majd csak Shvoy püspök idejében valósul meg. A 18. században létrejött könyvtárak vizsgálatában elérkeztünk immár a leg­újabb kor küszöbéig. Tervezett vizsgálódásunk ezzel le is zárul.101 Az elmondottak­ból kiderül, hogy a székesfehérvári püspöki könyvtár nem tervszerű fejlesztés ered­ményeként állt össze, hanem a mindenkori püspökök könyvhagyatékából gyarapodott. 96. KADVÁNYI M. : op. cit. 39. 97. Ennek tüzetes igazolását ld. SULYOK J. : A székesfehérvári püspöki könyvtár. Fejér me­gyei könyvtáros 16. (1976.) 2. 34—35. 98. Ant. 16. 27. 102. 345, ill. Ant. 104, 112, 121. 182. 99. Homorogdi Miklóst az ifjú váradi püspök, Perényi Ferenc hozta magával Erdélyből, ahol kanonok és hunyadi főesperes volt; Váradon prépostságra emelte, és a helynöki tisztet is rá ruházta 1516—1522. között. Vö. BUNYITAY V.: A váradi püspökség története. Nagy­várad, 1883. 2. k. 54. A mohácsi csatában történt halálára vonatkozólag ld. uo. 176. — Köny­vünk hátsó kötéstáblájának versoján Steiner 1889. márc. 11-én kelt bejegyzéseit olvassuk. amely szerint a tábla felső szélén ez a latin nyelvű szöveg volt olvasható: ,,Hic est liber Nicolai de Homorogd”. de ezt a könyvkötő megfontolatlanul leragasztotta, és az eltávolítás során megsemmisült. Jól olvasható azonban még most is ez a két szó:, ill. dátum: ,.pp [praepositi] Varadini 1522.” 100. A biztosan Steiner tulajdonát képező Inc. 149-ével teljesen azonos kötete és a rajta elhe­lyezett címke erre a bizonyíték. 101. A könyvtár legújabb kori történetét ld. SULYOK J. A Székesfehérvári Püspöki Könyvtár. Fejér megyei könyvtáros 16. (1976, 2) 36—38. 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom