Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Sulyok János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához
nek termékeny magyar képviselője a nagyszombati jezsuita SZENTIVÁNYI MÁRTON. A műfaj klasszikusai közül megemlíthetjük BELLARMINT 1578-ban Lyon-ban kiadott, Disputationes de controversiis Christianae fidei művével, és a belga FRANCISCUS COSTERUST: Enchiridion controversiarum c. munkájával, mely 1593-ban jelent meg Kölnben. Néhány RMK II is szerepel még ebben a csoportban: BÁRSONY GYÖRGY: Veritas toto mundo declarata. (Nagyszombat, 1681); CAMPIANUS EDMUNDUS: Oblati certaminis in causa fidei rationes decem (Nagyszombat, 1700). Végül OTROKOCSI FÔRIS FERENCnek a keresztény egyházak egyesülésének útját kereső műve: Laetum ad lugentes Sion nuncium. Nagyszombat, 1696. Az erkölcstani munkák közül (44) mint antiquát említjük meg JOANNES POLANCIUS gyakorlati művét, melyet Dictionarium confessariorum címen Antwerpenben 1581-ben adtak ki. Két RMK-t is találtunk itt: AUGUSTINUS PANORMITANUS JOSEPH: Brevis notitia eorum, quae scitu vel necessaria vel valde utilia sunt confessariis, Nagyszombat, 1691, és SENNYEI LÁSZLÓ: Examen quadripartitum ordinandorum, Grác, 1686. A katalógus szétválasztja az egyházjogi műveket (44) a világi jogi munkáktól (25). Az előbbiek közé sorolja a liturgikus vonatkozású munkákat is mint pl. RIPPEL GERGELY : Az anya-szent-egyháznak ceremóniái... c., tudománytörténeti szempontból értékes művét (Nagyszombat, 1754). — A világi jogot képviselő művek közül megemlíthetjük a SZENTIVÁNYI MÁRTON gondozásában megjelent Corpus Juris Hungarici 1696. évi nagyszombati kiadását. A könyvtár mennyiségileg egyik legjobban fejlesztett szakcsoportja a hitszónoklat 103 latin nyelvű, 10 magyar és 149 német nyelvű könyvvel. A magyar szerzők közül említsük meg úgy is mint RMK-kat a TELEGDI MIKLÓS: Evangélium magyarázatjának 2. részét (Nagyszombat, 1578), ILLYÉS ANDRÁS: Vasárnapi prédikátióit (Bécs, 1696), valamint a szentekről szóló prédikációk II. részét, melyet ugyancsak Bécsben 1692-ben adtak ki. Megtaláljuk ILLYÉS ISTVÁNNAK: Sertum Sanctorum, A’ dicsőült szentek dicsiretinek jó illatú virágibul kötött koszorú c. műve (Nagyszombat, 1708). — A magyar szerzőktől származó latin nyelvű prédikációs művek közt szerepel VISZOCSÁNYI FERENC: Hecatombe sacra sive centuria concionum nagyszombati 1690-es kiadása és HÖFLICH TAMÁS: Centuria funebris-e (Nagyszombat, 1693). — A 25 katechetikai mű között is akad egy magyar szerzőtől származó kötet: ILLYÉS ISTVÁN: Catechesis doctrinae Christianae (Nagyszombat, 1701). Még egy antiquát említsünk meg e szakcsoportból: SCHERER, GEORGIUS: Sermo super virginem quamdam a daemonibus ac Antichristo liberatam. (Ingolstadt, 1584). Szerzetesi könyvtár jellegéből folyóan érthető az aszketikus, spirituális irodalmat képviselő művek nagy száma, 231 mű. A hagiográfiai vonatkozású 37 munka közül csak azért emeljük ki PRAY GYÖRGY Szent István Jobbjáról szóló értekezését: Dissertatio de dextera Sancti Stephani, mely 1771-ben jelent meg, mert a könyvtár egyik legutolsó szerzeményének látszik. 1772-es kiadású könyv már csak három szerepel a leltárban.24 A teológiai, ill. vallási vonatkozású művek a könyvtárnak mintegy 67—80%-át teszik. A többi munka elsősorban a tanárok oktatói és nevelői tevékenységét volt hivatva elősegíteni. 24. Ez azt is jelenti, hogy a pálosok a jezsuitáktól örökölt könyvtárat zárt gyűjteménynek tekintették és nem fejlesztették tovább 10 évig tartó itt működésük folyamán. Vajon annyira bizonytalannak érezték itteni jövőjüket, hogy megelégedtek egyéni könyvtáraik gyarapításával? 155
