Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
Ausztriából 37 helységnevet ismerünk, mindegyikből csak 1—1 személy jött városunkba, Bées, a Lajta menti Bruck és Rotterstorff kivételével: innen 2—2 fő; Csehország 12, Morvaország 8, Szilézia 8, Bajorország 7, Frankföld 4, Svábföld 7, a Rajna vidéke 1, Szászország 5 megnevezett helységéből ugyancsak 1—1 személyt ismerünk, kivéve Prágát, Brünnt, Straubingot és Kölnt: innen 2—2, és Würzburgot, ahonnan 3 személy települt Fehérvárra. A származási területeken egyáltalán nem találhatók olyan csomópontok, ahonnan nagyobb számú német vándorolt volna be városunkba. A 109 ismert helységnevet tartományok, országok szerint elhelyezve sem változik a helyzet, hiszen az egyegy nagyobb földrajzi egységre eső települők száma is csak 1 és 21 között ingadozik. A kevés rendelkezésre álló anyag nem engedi meg, hogy nagyobb jelentőségű törvényszerűségeket, általánosításokat fogalmazzunk meg segítségükkel. Ha azt próbáljuk kutatni, hogy a nagy német városok hozzánk betelepült lakói milyen mértékben járultak hozzá Fehérvár városiasodásához, azt látjuk, hogy Bécsből, Prágából, Brünnből, Kölnből két-két, Würzburgból három lakosunk származik, akik közül 4 hivatásos katona22, 1 hivatalnok a katonaságnál2®, 1 katonai írnok24 és 5 nő, akik ide jöttek férjhez.25 Olmützből, Berlinből és Bambergből egy-egy személy származik; 2 hivatásos katona és 1 nő.26 Nem olyan emberek tehát, akik bármi módon is jelentős szerepet játszottak volna a város fejlődésében. A németség származási helyei tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy bármiféle gazdag patriciusi hagyományokkal rendelkező rétegét jelentették volna új lakóhelyüknek. A nagy szóródás arra is utal, hogy a település még csak szórványosan indult meg. A bécsi kolonizációs törekvéseknek megfelelően a mindenfelől érkező németeknek eleve előnyöket biztosítottak új lakóhelyükön, például éppen a leszerelés előtt álló katonák kaptak az elsők között házat és polgárjogot Fehérváron.27 Föltehető az is, hogy az osztrák tartományokból származó bevándorlók tudatában voltak annak, hogy a hosszú vándorlás végén bizonytalan jövő várja őket a töröktől alig felszabadult keleti országban.28 Mi indította őket mégis a kivándorlásra? Talán jobban megközelíthetjük ezt a kérdést, ha megvizsgáljuk a letelepedés és a németség városbeli elhelyezkedésének problémáit. A letelepedés nehézségei A felszabadult város lakossága több szempontból is különböző rétegekre osztható. Az egyik felosztás a város társadalmában elfoglalt helyük szerint történhet. Katonatisztek, szerzetesek és papok, főurak, valamint polgári foglalkozást űző betelepülők alkották a fehérvári társadalmat. A katonák a felszabadító haderőt képviselték, magától értetődően előjogokat, kedvezményeket követeltek maguknak, akár a polgári lakosság rovására is. Ott vannak az első ház- és telektulajdonosok között, a Belvárosban 12 magyar és 12 német tiszt és katona kapott házat.29 Az anyakönyvekben a másfél évtized alatt 22. Ház. 1699 11. 1. — Hal. 1696 3. 11., 1698 9. 25., 1699. 4. 21. 23. Ház. 1697. 2. 11. 24. Ház. 1694. 5. 6. 25. Ház. 1694. 5. 6., 1696. 11. 4., 1699. 4. 28., 1701. 1, 9„ 1702, 10, 28, 26 Hal. 1696. 3. 17. — Ház. 1696. 9. 30., 1701. 11. 13. 27. JENEI K. : op. cit. 175. 28. DÜMMERTH D. : op. CÍt. 58. 29. Nö. I., III. 15
