Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
a pesti német színházban láttam. A zenekar 16 állandó muzsikusból áll, a ruhatár gazdagabb, mint Pesten. A függöny nagyon szép festésű.. .”8 A kortársi leírást egykorú ábrázolat nem hitelesíti. Ránkmaradt viszont az előfüggöny részletes leírása: „A rajzolat reggeli időszakaszt mutat. Távolról a derülendő napnak fényében a Parnasszusnak hegyén a tudományok temploma látszik... Az ezen templom felé irányzó egyetlen úton vezeti a magyar nemzetnek géniusza ugyané templom felé a szorgalmatosságnak és igyekezetnek múzsáját, ez pedig kezénél fogva egy kis gyermeket, melynek hóna alatt összetekert három pergamenek Gyöngyösi, Bessenyei és Bárótzi magyar versszerzők neveikkel ékesítve szemléltetnek. A rajzolat legelején egy gyülekezetben látszanak egynéhány képző személyek, melyek által a hazai szeretet, hűség és dicsőség jelentetik. Ezek körül feküsznek ismét több pergamenák, melyeknek czímezettjein a következendő t vezetesebb magyar tudósok és versszerzők neveik olvashatók, úgymint Berzsenyi, Virág, Révay, Kisfaludy, Fejér, Kazinczy. Hasonló pergamenákkal foglalatoskodik két apró géniusz, melyeknek egyike Horváth nevezettel czímzett pergamenát tart kezében, másika egy egészen felbontott pergamenát, melyen olvasni lehet ezen szavat: a hazáért.”9 10 11 Kolozsváry 15 tagú társulattal kezdte meg működését; a színház fizetett alkalmazottainak száma, főleg a kisegítő személyzeté, csak az 1820-as évek elején kezdett gyarapodni. Az 1819-es zsebkönyv 11 színészről és 4 színésznőről tud. Utóbbiak sorában már ott találjuk Kántor Gerzsonné Engelhardt Annát, a vándorévek leghíresebb tragikáját, aki típusa a rendszeres képzésben soha nem részesült, önerejéből tudatos művésszé emelkedett színjátszónak. A társulat létszáma a megyei igazgatás évei alatt számottevően nem változott. 1820-ban 11 férfi mellett 7 színésznőről olvasunk, 1822- ben viszont a Kolozsvárott szervezendő operatársulat vonta el egy részüket: 9 férfi és 5 nő maradt. Az eltávozottak között volt Déryné is, aki egy évadban, 1821—22-ben szerepelt Fehérvárott. Távozásának okát a kitűnő énekesnő így jelölte meg naplójában: „...a tenort, már nem emlékszem, hogy ki énekelte volt. Lassanként azután, mégis csak hébe-korba adtunk egy-egy operácskát, de legtöbbnyire egyes áriákat, duetteket adhattunk.”18 A társulaton belül — mint az Déryné utalásaiból világosan kivehető — színészi munkamegosztásról nem beszélhetünk. Az egyetlen Kántorné kivételével valamennyi tag prózai szerepei mellett közreműködött az énekes játékokban, a táncjelenetekben, az élőképekben is. Az előadás rendesen — a vándorévekből örökölt módon — a vezető színész vagy színésznő alakítasa köré csoportosult. Fáy András így emlékezett erre: „Különösebben megható volt azon kegyeletes figyelem, mellyel a tagok primadonnáik iránt viseltettek. A kisebb rangú színészek nem igen mulasztották el a próbákon, megjelenéseken kézcsókkal üdvözölni őket, a nagyobbak pedig felső köntöseiket, napernyőiket vették által, s morgás nélkül vártak rájok, ha egy negyedórát késni találtak. Több primadonnát, mint Reháknét, Székelynét, Murányinét, Kántornét s az operai társaságnál Dérynét ismertem s emlékeztem, hogy mindegyike ily figyelem tárgya volt a maga társaságánál.. .”u (A fehérvári társulat erejét bizonyítja, hogy a jelölt színésznők egyidejűleg szerepeltek a városban!) Ilyen körülmények között mai értelemben vett rendezésre nem kerülhetett sor, a rendezőként megjelölt aktor főként az előadás folyamatosságára ügyelt és a pénzügyi elszámolást ellenőrizte. A megyei levéltárban őrzik az 1820-as évek elejének fizetési jegyzékeit. Ennek alapján a három vezető színésznő, Kántorné, Déryné és Balogné 100—100 forint gázsit kapott 8. LAUSCHMANN Gy. : op. cit. 23. 9. Tudományos Gyűjtemény. 1818. I. 12. fűz.; Hasznos Mulatságok. 1818. II. 33. 10. DÉRYNÉ naplója, sajtó alá rendezte BAYER JÓZSEF. II. 4. (Bp. é. n.) 11. A magyar színészet múltjáról, Nemzeti Színházi nyuginézeti naptár 1858-ra, 60. 124
