Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
vele egyenlő jogokat élveztek és a jövedelmekből is arányosan részesedtek. Ez az ún. köztársasági forma jellemezte a fehérvári megtelepedés előtt ezt a társulatot is, amikor Balog István színész-direktor vezetésével 1816 és 1818 között a Dunántúlt járták. A vármegyei igazgatás hasonló formája figyelhető meg egyébként mindazokon a helyeken, ahol a kulturális érdekegyesítés szellemében a magyar színészet átmeneti otthont talált: 1828 és 1840 között Kassán Abaúj, 1833 és 1840 között pedig Budán és a Pesti Magyar Színházban Pest megye részvételével és irányításával. Előnyét abban látjuk, hogy lehetővé tette az anyagi-tárgyi feltételek és a személyi adottságok koncentrációját, hosszabb távú tervezését. A vármegye anyagi támogatása rendkívül sok területen nyilvánult meg. Önmagában annak számít már az igazgatás átvétele is: a négytagú testületből csak a színészaligazgató kapott fizetést, amelyért azonban játszania is kellett. Pénzre átszámolva tekintélyes summát tesz ki a természetbeni juttatások rendszere. Első helyen kell említenünk a Pelikán-fogadó nagytermének ingyenes átengedését és színházzá való átalakításának költségeit. A Kossuth utca 15. szám alatt ma is álló Győry-házban az első emeleten volt az igazgató lakása, a kaputól balra pedig a színterem, amelynek berendezése nagyrészt ajándékból származott: így a színpadi előfüggöny, a nézőtér fölötti függőlámpa, a világításra szolgáló olaj, a jelmeztár egy része. Űjabb, jelentős költségvetési tétel a színészek szállásának biztosítása, amelyet István tér 5. szám alatti palotájában Bajzáth vállalt magára. Az összeg érzékeltetésére egyetlen adat: Balogné, a társulat egyik primadonnája félévre 212 forint 30 krajcárt fizetett a szállásért, amikor másutt lakott. Ugyanezen idő alatt gázsija 600 forintot tett ki. Hasonlóan nagy összeg a vendégszereplések sikerét biztosító szállítása a színészeknek és felszerelésüknek, amelyet a vármegye biztosított a járási főszolgabírák révén. A sokféle formában megnyilatkozó támogatás azonban nem pótolhatta az állandó közönséget. A vállalkozás hosszú távra veszteségesnek bizonyult. Kolozsváry főigazgató 1820. december 11-i jelentésében évi 12 000 forintban jelölte meg a fenntartáshoz szükséges összeget. A bevételek aránya viszont megdöbbentő képet mutat. 1820 júniusától decemberéig 28 előadásból mindössze 2260 forint folyt be, ami arányosan számolva évi 4000—4200 forintnak felel meg. A bevételek zöme — 7610 forint — adakozásból származott! A megyei igazgatás több módon igyekezett bevételeit növelni. Segítségért fordult a környező megyékhez, és cserébe gyakran küldte vendégszerepelni a társulatot. így a színházi körzet csíraformája állandósult a Dunántúlon; a székesfehérvári társulat Zala, Baranya, Veszprém, Győr és Komárom megye helységeiben is fellépett, többnyire nyereségesen. Iktassuk ide — szemléletes példaként — az 1821. június 20-i, Révkomáromban tartott előadás költségszámláját. Grillparzer tragédiáját, a Szapphót játszották, Inántsi Pap Gábor vármegyei aljegyző fordításában. A forgalmas, gabonakereskedelméről híres Duna-menti kikötő lakossága már ekkor meghaladta a 10 000- et; a vándortársulatok magyarok, németek egymást váltva — gyakran felkeresték. A színházterembe 200-an fértek. 150 „első helyet” árultak 1 forintért, és 50 „második helyet” 20 krajcár beléptidíjjal. Az előadás csaknem telt ház előtt zajlott: 126 első és 50 második hely kelt el — 134,— Ft 40 kr. adakozásképpen begyűlt még 7,— Ft az összes bevétel tehát 141,— Ft 40 kr. A költségek így alakultak: a terem világítása 5,— Ft, a színlapok nyomdai költsége 5,— Ft, helyben biztosított zenészek 9,— Ft, statisztaként katonák 1,— Ft 45 kr., kellékekre 50 kr., szállásokra a színészeknek 32,— Ft, összesen 53,— Ft 35 kr. Tiszta jövedelemként tehát 88 forint 5 krajcárt könyvelhettek el. Az összegek szembesítéséből egyértelműen kitűnik, a nyereséges vendégszereplés annak tulajdonítható, hogy a terem használatáért és az utazásért nem kellett fizetniük — három hónappal korábban Déryné másodmagával 180 forintért utazott Győrből Fehérvárra! 122
