Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Zádor Anna: Székesfehérvár építészeti emlékei a felvilágosodás és a klasszicizmus korában

A negyvenes években emelt Református templom a klasszicizmus záróköve. Fegyelmezett, kissé hűvös alkotás, mintha a fáradtság jelei mutatkoznának rajta (16. kép). Mestere ismeretlen, úgy vélem, hogy Hild József körében lenne keresendő.19

Bárhogyan értékeljük is a tárgyalt korszak székesfehérvári építészeti emlékeit, kétségtelen, hogy ez a néhány évtized olyan korszakot jelent, amely a városból magyar várost, a retardált építészeti felfogásból a hazai és az európai fejlődéssel azonos ütemű építészeti stílust alakít ki, és ezzel a nagy időbeli előrelendüléssel a fejlődés élvonalába emeli ezt a régi várost. Érdekes körülmény az is, hogy ez a változás részint ismert, részint egyelőre ismeretlen mesterek működése révén megy végbe és nemcsak stílusváltást, de új városképi hangsúlyt is eredményez. A megoldásra váró kérdések közül legérdekesebbnek a püspöki palota építéstörténetét, illetve mesterkérdését tartom. Megoldása a későbarokk és korai klasszicizmus hazánkba oly fontos emlékcsoportjának és a velük kapcsolatos sokféle kérdésnek nyitjához vezethet, fgy a vele való foglalkozás messze túlmutat a helytörténeti érdekességen.’*

19. FITZ: op. cit. 144. szerint 1844-ben fejezték be.

• Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári történész ülésszakon 1970 májusában.

117