Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Zádor Anna: Székesfehérvár építészeti emlékei a felvilágosodás és a klasszicizmus korában
12. ábra. Lakóház és kolostor. István tér 1—2. Abb. 12. Wohnhaus und ehemaliges Kloster. Stephan Platz 1—2. A megyeháza körül tehát a városnak új központja kezd kialakulni, új stílusú épületekkel, újszerű hangsúlyt biztosítva e városrésznek. Bár továbbépítése lassan folyt, és befejezése a romantika korára esik, mégis jelentős átváltást jelent nemcsak stílus, hanem városkép szempontjából. Székesfehérvár egyébként is lassan emelkedett azokon a fejlődési fokokon, amelyek 1800 körül és után egy váro-st szinte kötelezően meghatároztak. Ekkor még Pest is küzdött a járdák létesítése és tisztán tartása, a közvilágítás és csatornázás kérdésével, pedig itt a Szépészeti Bizottság tervszerű és elég gyorsan megvalósuló munkát végez. Így nem meglepő, ha Déryné panaszkodik naplójában, hogy mily kietlen Székesfehérvár14. Ezt a megyeháza előtti térre vonatkozó rendetlenséget jól mutatja metszetünk is. A megyeháza építésénél Pollack Mihály működése hitelesen megállapítható, többrendbeli Fejér megyei működéséről is tudunk. Kézenfekvő lenne tehát feltételezni, hogy Pollacknak egyéb épülete is állt Fehérvárott. Ezt azonban eddig nem sikerült bebizonyítani. A város klasszicista épületei közül legtovább a Március 15. u. 1. szám alatti ház szerepelt Pollack alkotásaként az irodalomban.15 Hiteles adatok hijján a 14. Déryné emlékezései I. Bp. 1955. (Magyar Századok) p. 351: „Fehérvár nekem most is oly hideg, rideg városnak tetszett, de nem is volt akkor semmi vonzó, ami kellemessé tette volna az ottlétet. Ha a város egyik oldalára ment az ember egy kissé üdülni a falak közül, ott nem látott egyebet egy posványos vizesároknál, ha a túlsó felére ment a városnak másnap, hogy ott fog sétaini, megakadályozta tovameneiét az örökké ott kérkedő mocsaras ló,’' Déryné 1821-ben szerződött Székesfehérvárra. 15. FITZ: op. cit. 60. és ZÁDOR: Pollack op. cit. 139. 114
