Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Zádor Anna: Székesfehérvár építészeti emlékei a felvilágosodás és a klasszicizmus korában
dúl, anélkül, hogy arculatát és jelentőségét pontosabban látnok. Feltételesen elfogadható, hogy ő volt a kivitelezés és ezzel a díszítő részletek kidolgozásának mestere, az alapterv azonban aligha származhatott tőle. Mindenképp a püspöki palota jelentősége, egyedülálló mivolta megérdemelné a kutatás folytatását, ami több más kérdésre is fényt derítene. A másik fontos épület, amely Fehérvárott épült a most áttekintendő kb. 50 évnyi korszakban, az egykori Megyeháza. Építéstörténete fordulatokban eléggé gazdag. Nehezen eldönthető, hogy Tegl helybeli mestertől, a bécsi udvari építészeti hivataltól, Pollack Mihálytól és a kivitelt végző helyi mesterektől mi származik? Valószínű, hogy a minden aprólékos díszítéstől mentes homlokzatalakítás, általában az épület külseje és bejárati csarnoka, Pollack Mihály terve szerint került kivitelre. Másrészt a hosszan tartó kivitel közben is történtek változtatások, a Pollack-terv sem volt minden részletében egyeztethető a már elkészült épületrészekkel, főleg a belső beosztással. A már álló díszterem falak — amelyek két szintet fogtak össze — lényeges módosításokat meggátoltak. Eleve kissé felemás, nehézkes megoldásra késztették a még fiatal mestert. Az alapterv fennálló zökkenőihez járultak a kivitel közben keletkezett változtatások, a nyomott arányú, szűk falközökkel tagolt földszinttel, amelyek a középrész nehézkességét még fokozták. Az épület részletes elemzését más összefüggésben elvégeztem,!1 inkább az épülettel kapcsolatos jelenségekre mutatok rá. Már az is szembetűnő, hogy a kevés évtizeddel korábban még annyira németajkú városban ezt az építkezést magyar nemes — Urményi József — kezdeményezte és a 11 10. ábra. Az egykori Megyeháza, Polláck Mihály műve Abb. 10. Ehemaliges Komitatralhaus. Werk von M. Pollack 11. ZADOR A.: Pollack Mihály. (Bp. 1960.) íőleg 116—121. és FITZ: op. cit. 60. 112
