Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a proposti residentia a XVII. században
a bazilika keleti végén épített Monostor-bástyába építették be.42 43 44 45 46 El sem készültek a bástya építésével, amikor a törökök 1602-ben újra visszafoglalták a várost, és ők folytatták az erődítési munkákat. Ezeken a viharos években vált „zerrissene Kirche”vé, szétszakított templommá a királyi bazilika, eltűntek a tornyok,42 a főhajó, a szentély. Evlia Cselebi 1664-es útirajzában különálló épületként említi azt az egykori keresztény templomot, a magyar királyok temetkezőhelyét, amelyben ő a Meliasz dsámit43 látogatta és „e templom közelében” álló építményként ír arról a királysírokat rejtő „kupoláról”, amelyet Pecsevi az 1601-es ostrom előtt még „a nagy templom déli oldalához építettnek” nevez. E különálló, nyilván tető nélküli gót boltozat még a török megszállás utolsó évtizedében elpusztulhatott, mert 1688 után nem történik róla seholse említés. Valószínűleg ennek maradványa a Bombardius Topographiajában44 említett három, 1730-ban még látható pillérlábazat. Így tehát az ostromok és a bástyaépítések után már a XVII. század elején kialakult a prépostsági fundusnak az a sajátságos formája, amelyet a XVIII. századi helyszínrajzokról és térképekről ismerünk. A telek északnyugati részén (a mai Lakatos-utcai és Szabadság-téri sarok) kis magánházak és telkek ékelődtek be az udvar területébe, délről pedig a befalazott pillérsor szolgált „kerítésfalként”. A bástyák felől az ott álló romos épület jelezte a telekhatárt, mert a várvédelemnek szüksége volt közvetlenül a bástyák előtt szabad területre. A prépostsági fundus többi épületéről nincs annyi adatunk, mint a bazilika maradványairól, de a meglévők alapján is rekonstruálni tudjuk XVII. századvégi állapotukat. Az 1. és 2. ábrán A betűvel jelzett épületről már említettük, hogy ezt is magazinnak használta a várost átvevő császári katonaság. Barnabeis prépost 1699 őszén, a kiürítés második szakaszában kapta vissza a hadseregtől és ötszobás préposti residentiává építette át. A harmincadhivatal 1703-as becslése15 és az 1777-es összeírás16 42. Félreértésből kerülhetett be BALOGH J. Adattárába op. cit. I. 178—189 a királyi bazilikára vonatkozó adatok közé az 1688. szept. 9. dátumú „...die Uhr von dem Turm templi cathedralis . . .” adat, ez az egykori Péter-Pál templom helyén álló, a jelzett időben plébániatemplomként használt templom (a mai püspöki székesegyház elődje) tornyára vonatkozó. Az egykori Péter-Pál templomot is katedrálisnak nevezték a középkorban, lásd: FÜGEDI E. : Székesfehérvár korai története a város alaprajzában, Székesfehérvár Évszázadai I. (1967) 29. Ezt a templomot alakították át dsámivá, „magas téglaépítkezésű négvszögü harangiornyáról” Evlia Cselebi is megemlékezik. E. CSELEBI: Magyaroiszági utazásai (Bp. 1908) II. 48; vö. FITZ—CSÁSZÁR—PAPP : op. cit. 27—30. E torony órájának sértetlen átadásáról az 1688. máj. 10-én kelt kapitulációs jegyzőkönyv is intézkedik, JENEY K. : Székesfehérvár a török uralom megszűnése után 1688—1690 között. Fejér Megyei Szemle, Honismereti Tanulmányok (1968) 173—191. 43. A CSELEBI által említett (op. cit.) Meliasz dsámi számára a XVII. sz. eleji ostromok után cgvetlen elképzelhető hely a viszonylag épségben megmaradt északi oldalhajó földszintjén a már sokszor emlegetett széles kápolnahelyiség, amelyből a város felszabadulása után egy ideig katonai raktár, majd préposti és később püspöki kápolna lett. 44. M. BOMBARDIUS op. cit. Lib. III. Cap. XI. 45. A 12. jegyzetben idézett forrás szerint ez a ház a restaurálás előtti két szobából és egy pincéből állott. 46. A harmincadhivatal 1703-as becslése csupán egyetlen felső teremről tud az átépítés előtti időből : OL. E. 286, Ofner Cam. Adm. Buchhalt. Acten (3839 rsz.) 1703. évi kötetben a már idézett márc. 23-án kelt becsléssel egybekötött jelentésében a székesfehérvári harmincadhivatal, miután leírta a katonai raktár azt a részét, amelyik „in lauter alten Kirchen Gebäude Bestanden” (vö. 18. jegyz), így folytatja a beszámolót: „der andere Theill von dem Vorig Unterschüden liget, ist Vorhero in Einem grossen Saall Bestanden, wo gleichfalls allerhandt Zeugs Sorten auf Behalten gewesen in nunmehro Von mehr gemelten Herrn Probsten in 5 Zimmer Und einen Vorhaus, Item ein Keller und Khuchl ausgebauet und Verkheert worclten.” — Az 1777-es átépítéskor a székesfehérvári mesterek is megállapították, hogy „in dem bisherigen Gehauen nicht ein eizige Gewölbung, die Keller ausgenommen, angebracht ist worden” OL. C. 38 Acta Cass. Par. op. cit. 139
