Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
telten rendelkeztek. E törvények végrehajtása azonban komoly nehézségekbe ütközött, mert hiába hoztak ítéletet a hatalmaskodókra, nem volt erő, amely a határozatoknak érvényt tudott volna szerezni.°o A Bodmaniczkyakkal a megegyezés érdekében folytatott tárgyalások is nehézkesen haladtak előre, a helytartóság azt tanácsolta a királynak, hogy személyes megjelenésével hasson reájuk. Különben attól lehet tartani, hogy a török támadás hírére még vakmerőbbé válnak.60 61 A szultáni hadsereg közeledésének azonban — úgy látszik — ellentétes hatása is volt: a Podmaniczkyak is jobban kezdtek hajolni a megegyezésre. Ennek a hajlandóságnak a kihasználásában Varkocsnak is része volt. Maga is tárgyalást kezdett Podmaniczky Jánossal, aki kész volt újabb servitorokat küldeni a királyhoz. Varkocs azt kérte Ferdinándtól, hogy kegyesen fogadja a követeket és éreztesse velük a jóindu-. latát. Különben attól lehet tartani, hogy visszatér korábbi felfogásához és ellenségesen fog fellépni. Varkocs elsősorban Fehérvár érdekét emelte ki. Mint a város közvetlen szomszédja a hatalmas főúr nagyon sokat árthat az élelmiszerszállítmányok elfogásával és más kellemetlenségekkel. A zavaros időkben Podmaniczky megnyerése látszik a legjobb megoldásnak.62 Ferdinánd már ezelőtt Ungnadot bízta meg hogy Podmaniczkyval egyezségre lépjen, és a megállapodás június 23-án meg is történt. A király július 20-án hagyta jóvá.63 64 Podmaniczky és Fehérvár között jószomszédi viszony alakult ki. Hogy Podmaniczky tényleg hallgatott Varkocsra, hamarosan megmutatkozott a valóságban. Az egyezség megkötése körüli napokban történt, hogy Győrből ketten Fehérvárra menet betértek Podmaniczky János Mellár nevű falujába, ahol a tiszttartó az utasokat kifosztotta és megkötözve Palota várába vitte. Lovukon, fegyvereiken, köpenyükön és egy aranygyűrűn kívül 109 forintot vett el tőlük. Az egyik fogoly, aki a leveldi kartauziak jobbágya volt, Varkocs közbelépésére szabadult ki. Varkocs Nagy Máté fehérvári polgár kérésére fordult Podmaniczkyhoz, mert a kartauziak említett jobbágya a fehérvári polgár testvére (rokona) volt. A másik fogva tartott viszont, aki a győri püspök káplánjának testvére volt, megszökött a börtönből. Az ügy még ezzel nem zárult le, mert a károsultak vissza nem adott értékeikért úgy vettek elégtételt, hogy Podmaniczky tiszttartójának ökreit hajtották el.84 Podmaniczky Ungnadhoz fordult, aki felszólította a győri püspököt az állatok visszaadására, ez viszont a tiszttartó megbüntetését kívánta.65 A Podmaniczkyval történt megbékélés valamelyest megkönnyítette Fehérvár felkészülését. Ugyanakkor azonban belső ellentétek akadályozták az előkészületeket és az eredményes védekezést. Ferdinánd az olasz Torniellit akarta parancsnoknak kinevezni, de az nem vállalta a megbízatást, állítólag azért, mert feltételeit nem teljesítették.66 A fehérvári bíró és az esküdtek viszont Horváth Ferenc szarvkői parancsnokot szerették volna megnyerni, mint akivel jól egyet tudnak érteni. Nevezett azonban csak hátralékos zsoldja megfizetése után lett volna hajlandó a városba menni.67 Szó volt még arról, hogy a Podmaniczkyhoz közel álló Bánffy Boldizsár 60. A helytartóság összeállítása a királyi tanács részére. Podmaniczky okit. JII. 111. 61. Podmaniczky okit. III. 111. B2. Podmaniczky okit. III. 110.; Vö. Gyulay M. hantai prépost levelet arról, hogy Podmaniczky hajdúi elfogták a Fehérvárra vitt élelmet. Ibid. 123. 63. Podmaniczky okit. III. 124. 64. Ojlaky F. győri püspök levele Nádasdy T.-hoz. Podmaniczky okit. III. 118. 65. Podmaniczky okit. III. 117. 66. ISTVÁNFFY M. : Op. cit. MH VI. 191—192. 67. Podmaniczky okit. III. 122.; Váralyay Sz. levele J. Ungnadhoz és Nádasdy T.-hoz. Ibid. 125 ; Podmaniczky J. levele Nádasdy T.-hoz. Ibid. 128. 25
